Állat

Macskaságok

18 szeptember 2015

A Macskavásárlás Legsötétebb Bugyrai

kedi

Immáron a második napom (napunk, mert a Fatih is bevonódott érzelmileg) szopódik el arra, hogy milyen macskánk is legyen. Olyan egyszerűnek tűnt! Egy alaposan kiépített kohn-cepcióval feküdtünk neki a kérdésnek, mert gondoltuk tudjuk, mit akarunk (nagy tévedés), mert nyilván egy van-macska kell nekünk. Lederiváltuk hogy egy török macska majd jól érzi magát egy (részben) török családnál. A férjem mérnök, így nálunk a rideg tények nagy megbecsüslésnek örvendenek.

 

Tehát elkezdünk nézelődni a neten, van-macska, nincs-macska, mi a jó élet legyen. Macska van, csak jó messze innen. A festői Balikesir MINDENTŐL 2-3-5 órányira van, függetlenül attól, hogy mi a kiválasztott úticél. Közben, mint lelkes, ám tapasztalatlan wanna-be-macskatulajsonosok, rácuppantunk a netre és ezerrel olvasni kezdtük az egyes fajták személyiségjegyeit, mert nyilván a mi macskánk legyen kedves, türelmes, legyenek jók az idegei, imádjon ölben lenni és ne legyen vele soha semmi gond. Valamiért azt érzem ezek nem reális elképzelések, de az embernek ugye vannak álmai meg minden. Meg amúgy is, a terv sz volt hogy csak “rápillantunk” a témára és folytatjuk az életünket meg moziba megyünk meg ilyenek.

A helyzet odáig eszkalálódott hogy órákkal később is még a gép előtt ültünk és csészealj nagyságúra dagadt szemekkel még mindig a különböző macskafajták jellemzőit túrtuk, az élet megállt és a naprendszerünk átalakult, a középpontjából egy macska alakú ködfelhő kitúrta a napot és dorombolva pillogott ránk a messzeségből. A józan ítélőképességünk elpárolgott és már csak arra tudtunk gondolni, hogy MACS-KÁT A-KA-RUNK.

Mikor már gyanúsan zihálva vettük a levegőt, javasoltam, hogyd fáradjunk ki a levegőre és sétáljunk, próbáljunk meg nem gondolni a macskákra egyáltalán. A férjem helyeselt, úgy tűnt, tetszik neki az ötlet, bár mintha bólogatás közben tikkelt volna a szeme.

Bár megállapodtunk, hogy a levegőzés során nem kerülhetnek szóba a macskák, persze végig a prók és a kontrák voltak terítéken, belekerültünk a macskaspirálba és még nem látom, hogyan fogunk kimászni belőle. A macskamentes sétánk persze egy kisállat kereskedésbe vezetett, ahol összepajtiztam egy két hónapos sziámi cicával, ami szintén nem sokat dobott a helyzeten.

Gondterhelten beültünk egy teázóba és felhős homlokkal toltuk az arcunkba a teát. Azt gondoltam, így érezhetik magukat a gyerekre vágyó házaspárok, a sok tervezés, a RIDEG TÉNYEK latolgatása, hogy most elbaszott lesz-e a gyerek ha már egyévesen iphone-ozik, vagy milyen hosszútávú sérülést szenved a pszichéje, ha nem kapja meg majd a malibu barbie-t. Hogy fel-alá sétálunk, válogatunk, milyen színe, mintája, mérete legyen, nyávogjon-e, ugráljon-e, meg egyáltalán, miért vannak a neten ugyanazon macskáról egymásnak szögesen ellentmondó vélekedések a személyiségjegyek tekintetében.

Volt egy gyenge pillanatunk tegnap, minek következtében pénteken kapunk egy szekérnyi cuccot (cicahomok, cicabudi, cicajáték, cicafasz), amit megrendeltünk a pet shopból.

Remélhetőleg péntekre alkalmas cicát is találunk ÉS a sok édibédi videó és kép nem veszi el a józan eszünket.

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply