Állat Gasztró

Török kávé és cirmos fasírt

21 szeptember 2015

Amit már lehet tudni

Szombat óta boldog macskatulajdonosok vagyunk. Szemünk fénye egy sárga cirmos, akit az utcáról szedtek össze, kb. két és fél hónapos, és elfogulatlanul állíthatom, hogy a világ legdrágább kis teremtménye. A fennkölt Köfte nevet adtam neki a keresztségben (még nem tisztáztuk, hogy a macska az én vagy a Fatih vallását követi-e, így bátran merek fogalmazni), ami egyébként egy állati finom török fasírt. A névadás kapcsán a következő párbeszéd hangzott el köztünk:

köfteFatih: Ne nevezd már Fasírtnak!

Zsu: De miért ne?

Fatih: Mert folyton éhes leszel és fasírtot akarsz majd enni, ha a macskára nézel.

Zsu: … pontosan. Tehát minden marad a régiben.

A nevelés terén kialakult a szoksásos jó zsaru- rossz zsaru felállás. Amikor Köfte valami rosszat csinál, nekem hirtelen ki kell mennem pisilni/teát készíteni/megszámolni az előszoba sarkait, így a nevelés és szidás a Fatihra marad. Amikor hallom hogy elült a viszály vagy elrohan mellettem a macska bűnbánóan, visszaóvakodom és fapofával vígasztalok. A cicának elmondom hogy ő igazából remek fiú és tudom hogy nem direkt rosszalkodik, a Fatihnak pedig megmondom hogy tök jó hogy neki elvei vannak és csak keményen, és maradjon csak, hozok teát. Muhaha.

Lassan tanulom az itteni túléléshez feltétlenül szükséges praktikákat, mint például a kávéfőzés. A török kávékultúráról azt kell tudni hogy kitartóan tagadja a világ összes többi kávékultúrájának létezését. No latte, nix cappuchino, kein frappé. Tisztességes török kávé, az van. Amennyiben ez elég jó vót a mi oszmán eleinknek, akkó legyen má jó neked is e! Eljátszottam a gondolattal, hogy forradalmasítom az itteni gasztróposványt és előállok valami rendes más fajta kávéval, de 1) itt nem kapni megfelelő kávéfőzőt, 2) ha kapnék is és sugárzó arccal felszolgálnám a töme2geknek a művemet, értetlenül forgatnák a csészét és megérdeklődnék ártatlanul, hogy hol marad belőle a zacc.

A nagy nap péntekre esett és nekifeküldtem a török kávé készítésének.kahve Nem lett rossz, iható meg minden, de azért körülnézek a feketepiacon, hogy nem árulnak-e kéz alatt valami hazait. Jó ez, jó ez, csak lötyög tőle a szívem, kérem alássan. Látszik, hogy nem vagyok olyan, mint oszmán eleink, akik két ország leigázá* barátságos birodalomba olvasztása között macsó pofával lehúztak ebből hatot és a borostájukat használták ahhoz,  hogy meggyújtsanak egy gyufát.

 

*Az oszmánok soha senkit nem igáztak le. Többszáz éves Európára és Ázsiára kiterjedő egyeduralmuk legfőbb jellemzői: szivárvány, kumbaya, virágeső. Kérdezz csak meg egy törököt.

 

You Might Also Like

6 hozzászólás

  • Reply Anyád 22 szeptember 2015 at 10:00

    Hát ez megint remekül sikerült.
    Köszönjük.

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 22 szeptember 2015 at 21:30

      Én köszönöm ha olvassátok 🙂

  • Reply Eszterka 23 szeptember 2015 at 09:03

    Mééég! 🙂

  • Reply Erna 23 szeptember 2015 at 10:41

    Kedvenc részem a párbeszéd közted és Fatih között 😀

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 23 szeptember 2015 at 23:19

      Igaz történet 🙂

    Leave a Reply