Közügy Kultúra

Kuttúrális rovat

11 december 2015

Látogatás a’ irodalmi mágoskuttúra főlegvárábatumblr_static_4p52hcw1a84kso0okg0ss48ko_640_v2

Közeleg a karácsony, amit még mindig kis “k”-val kell írni, hogy rágnék el idegemben pár ünnepi képeslapot, és hát szóval szívünk díszbe öltözik, mint a Kisherceg, midőn magára ölti szeretett rókaprémjét, mielőtt leugrik a Sohóba gengelni.

Ez az időszak a lelki felkészü, vallásos visszavon az ajándékkeresésről szól, meg arról, hogy piros elviteles pohárba kéred a kávét, amivel aztán szelfizel a hóban és behesteggeled hogy “Karácsony”, nagy K-val, mert ENNYIRE várod. Ha nincs hó, akkor hesteg-bárlennehó.

Remek ajándék lehet a szeretteidnek egy könyv, már ha a szeretteid tudnak olvasni. E szellemi, spirituális útjelzőmben kívánok lebeszélni mindenkit arról, hogy E. L. (=Eszméletlenül Labilis) James bármelyik okádmányáért pénzt merjen kiadni.

Mi bajom a könyvvel?

50-shades-of-earl-grey-logoHú. Ez hosszú lesz.
Adott Anasztázia és Krisztofer ugye, és a történet (haha, “történet”) arról “szól”, hogy ezek hogyan pároznak szikes talajon ugyi. A “történet” magva meg körbe van hányva olyan hívószavakkal, mint “pénz” meg “szerelem” meg “öltöny”. Baszarintsunk még bele sok-sok hangzatos jelzőt, és meg is van a 600 oldalnyi esszenciális remekmű.
Már a nevek kikúrálják a kulturális biztosítékot, mert egyértelmű, hogy Elbaszottul Laikus James ahelyett, hogy mondjuk személyiséget adott volna a karaktereinek, elhatározta, hogy ezt a részt kibekkeli kellően hangzatos nevekkel. A nevek legyenek őőőőőőő… szexik! Mint mondjuk az Anasztázia meg a Krisztofer, igen, remek! Mikor majd közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg és felébred a bennük élő istennő meg kinyílnak a lótuszok, akkor már csak Ana meg Krisz. A vak is látni fogja, hogy milyen meghitt a kapcsolatuk, ha így szólítják egymást. Ezzel meg is volnánk. Hú, ez a regényírás kemény meló.

Keressünk “témát” a “könyvünknek”. Őőőő… szex. Ja. Azzal el lehet adni mindent, otthonkától kezdve a körfűrészig. Há’ maj’ pont a’ én könyvemet nem lehet vele eladni? Jó, jó, de a szex önmagában már lerágott csont, az folyik az összes csapból, mindig a pasinál van a bré és a nőnél a lik, tudjuk kívülről, kicsit pörgessük fel.
És ezen a ponton Elmebeteg Liliomtipró James kihegyezte a mutató-és a középső ujját és az alsóneműjébe tolta, majd nekikezdett az irodalmi aknamunkának.
Komolyan, engem állatira feszélyez, hogy egy olyan könyvet kéne olvasnom, amit az írónője szégyentelenül végigmaszturbált, és ezt tőlem is elvárja, szinte látom, ahogy áll fölöttem, és kérdezgeti, hogy “Na? Elmentél már? És most? És most?”, és rásegít azzal, hogy a “történetbe” helyenként Audikat csempész lopva, hátha én nem vagyok az a fajta lány, akit megrészegít a gondolat, hogy valaki a csillárra kötöz és pingpong ütővel fenekel, de közben még halálosan szerelmes is belém, hátha én többre vágyom, mondjuk egy Audira. Na, elmentem már?
A “női” “karakter” szánalmatos, aki kukán lézeng ebben a földi árnyékszékben, saját szépségéről fogalma se nincsen, nem tudja, mi a jóisten folyik körülötte, időnként felébred a benne élő istennő, főleg mikor erőszakot tesznek rajta (persze csak szeretetből), meg közben lehet hogy egy egysíkú, egyszerű pina, de higgyük el az “írónőnek”, hogy tök összetett meg érzékeny meg okos meg mélyen érző.
A “férfi” karakter üresebb, mint egy H&M Black Fridaykor, egyszerűbb, mint egy facsipesz, de mindez ki az istent zavar, mikor gazdag meg “izgató” meg “gyönyörű.” (A hasonló jelzők alatt szegény hímalak hamarost összerogy, mint a túlpakolt karácsonyfa.) Ugyan a “történetben” ezekre a tulajdonságokra nem nagyon találni meggyőző bizonyítékot, na de higgyük el ezt is. Az olvasás élvezetéhez a képzelet elengedhetetlen, képzeljük hát el, hogy Egyöntetűen Liba James képes volt valóban alkotni valamit, ami méltó a “könyv” szóra, és hogy mindaz az elődarált kaki, amit beleönt a torkunkba, valójában langymeleg mogyoróvaj.

Mi bajom az “írónővel”?

funny-Disney-meme-shades-of-gray

“De hát ennek semmi köze a szürkéhez – ez szimplán pornó.”

Nem hittem a szememnek ilyen arcpirító szégyentelenséget látva; Elmeroggyant Leleményes James képes volt kiadni ugyanazt a történetet a férfi főszereplő szemszögéből. Skandallum. Rablás. A fantáziátlanság-o-meter egy robbanás kíséretében nagyot koppant akkor, s azután elhalgatott.
Ezek szerint ez a kreatúra még annál is kicsinyesebb és fantáziátlanabb, mint eddig hittem volna róla. Adott ugye a könyveiért rajongó embertömeg, megadóan bégetnek és kolompolnak a mezőn, kisebb vagyont költenek ezeknek a papíralapú fekáliáknak a beszerzésére. Na most Eredetileg Laktózmentes James őket is pingpong ütővel fenekeli el azzal, hogy ugyanazt az újramelegített rakottkakit tolja elejbük megint.
Bár… nem tudom, mit pattogok, hiszen ők meg vidáman danolászva elfogyasztják.

Összegezzünk

Nos, előbb hemperegnék forró kátrányba majd lúdtollba, mint hogy ezt a könyvet ajánljam bárkinek is. Összességében a történet a kapcsolaton belüli bántalmazást népszerűsíti, sőt, legitimálja is azzal, hogy “de hát a pasi szeretetből teszi ezt” meg hogy “szegény Gréjnek nehéz gyerekkora volt”, és még ott van az is, hogy “de hát a lánynak is csak jó lehetett, mert a benne élő istennő (=BÉI) is felébredt, sőt, dalolászva kávéfőzésnek állt.
A trilógia még csak azt sugallja, hogy ha szereted a faszid, megteszed, amit kér tőled, még akkor is, ha elmebetegnek tűnik, vagy idegenkedsz tőle, hiszen a végén még az is lehet, hogy neked is jó lesz, pluszba meg még kapsz egy Audit is. Meg hát mindent, amit tesz, azért csinálja, mert szeret téged. Meg hogy szegény fiú álarcot visel, ami mögé idővel majd úgyis be fogsz látni, és boldogan fogtok éldegélni.
Ez a legújabb könyvci pedig már egyenesen megmagyarázza neked, hogy ha pszichopata a csávód, az csak azért van, mert nehéz gyerekkora volt és elgurult a kisautója, és ez még mindig fáj neki. Nos, ezek után tök érthető, ha a gyerekkori sérüléseit rajtad “veri le” (höhö). Ráadásul ez úgyis csak átmeneti, mert majd jól megszeret téged és végül feleségül vesz (ami ugye egy nő életében a lehetséges legnagyobb jó, a célok célja, az Óperenciás tenger partja).

A fentiek tetejébe minden férfi nevében kérem ki magamnak, ahogyan Elementálisan Lehangoló James a férfiak lelki világáról gondolkodik, szerinte ugyanis minden a pecsre vezethető vissza, egy férfi levegőt sem vesz anélkül, hogy kikérné a farka véleményét. Elcseszett Lopakodórakéta James annyit tud a férfiak lelkivilágáról, mint Köfte macskám az atomfizikáról (ez elég kevés); diagnózisa kimerül abban, hogy kizárólag a farkukkal tudnak gondolkodni és… hát, és ennyike.

Szívem szakad bele, hogy a statisztikák szerint a világon éldegél 125 millió előember, aki a fentiekkel képes azonosulni, rosszabb esetben a könyv lucskos-hervatag kis bölcsességeit a való életre és a valódi kapcsolatokra kívánja alkalmazni.

Érdekel titeket egy szadista állat lelkivilága? Hogy egy ilyen férfi mire képes, ha szabadon grasszál a társadalomban? Hogy valóságosan mi mindenre képes? Hogy mekkora a lehetősége annak, hogy szerelmi kapcsolatba kerülj egy ilyennel?
Szeretettel ajánlom nektek Bret Easton Ellis Amerikai psycho című remekművét.
Karácsonyra pont ideális választás.

You Might Also Like

7 hozzászólás

  • Reply Anyád 11 december 2015 at 20:40

    Hát eddig se akartam se megvenni, se elolvasni, viszont folyamatos gyönyörködésem tárgya a te remek stílusod.
    Örömmel olvasom az írásaidat.
    Puszik

  • Reply Oneofus 11 december 2015 at 21:33

    Ifjú korában az ember bámulatos mennyiségű időt képes vesztegetni valami szarokra, ezt követően pedig arra, hogy részletesen kielemezze a szar mibenlétét. Irigylésre méltó ez a halhatatlanság-közeli állapot.
    A poszt amúgy szórakoztató, hasonló esetekben, ha már az időt végesnek érzed, két (egy) tetszés szerinti bekezdés elolvasása döntő lehet.
    Tréfán kívül: mi a büdös francért olvastad végig? (Munkahipotézisem: “ez nem lehet igaz” – pedig de.)
    Én is ajánlok valamit karácsonyra, ha még nem volt: Totth Benedek: Holtverseny, ill. Babiczky Tibor: Magas tenger.
    Apropó: Sinistra, Verhovina? (jó, jó, tudom)

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 12 december 2015 at 21:47

      Örömmel jelentem, hogy a vte módszeredet alkalmaztam, egy-két bekezdésnél nem bírtam tovább ezt a retket, a továbbiakban a tartalomismertetőknél maradtam. Az időt pedig, ha külföldön vagy, és már csak pár nap választ el attól, hogy otthon legyél megint, végtelennek érzed és marad időd szarokat elemezgetni.
      Tóth Benedeket és Babiczkyt örömmel fogadom az életembe, de Bodor Ádámtól a Sinistra és Az érsek után köszönöm, nem kérek többet, vagy felakasztom magam az első erdélyi erdőben.

  • Reply Souvarine 11 december 2015 at 22:44

    Ölég cirkalmassan sikerált megfogalmaznod, hogy nem ezt a könyvet kéred Karácsonyra! 😛

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 12 december 2015 at 21:41

      De te átláttál a sorokon! 😀

  • Reply Jools 13 december 2015 at 21:41

    Minden szava arany (a buszon meg nem értették, min röhögök oylan törvényte…khm, kuncogok telejs diszkrécióval.) Külön köszönöm az entellektüel Gastont ott kétharmadnál :))

  • Leave a Reply