Gasztró Magán Munka

Gasztrokatasztrófa és öltöztetős játék

27 szeptember 2015

Pillanatok, amikor megértünk valamit az életről

Ismeritek azt, amikor valami egészen apró dolog döbbent rá titeket az élet valamelyik nagy igazságára? Ahogyan a tavaszi napfény beáramlik a szobádba és elmerengsz azon, milyen jó érzés élni. Valami ilyesmi történt velem a minap, és egy apróságból messzemenő következtetéseket sikerült levonnom.ads-10-268prry-1024x702

Történt ugyanis, hogy gomba levest akartam volt főzni, de odaégettem a répát. Valószínűleg szivatóval és ragasztóoldóval kell majd levarázsolnom a darabkákat a lábos aljáról, mert egyelőre úgy tűnik, a répa hosszabb távon tervez ott maradni.  Pillanatok alatt betöltötte a lakást az édeskés égett szag, és mire a Fatih pánikban berobbant a konyhába (a következőkre gondolt: 1) kigyulladt valami 2) kigyulladt több valami, de az hótziher hogy én is bennégtem), rám talált amint a szomorúra aszott-égett répás lábast vakarászom egy falapáttal, és összetett lelki konfliktust élek át, miszerint én még egy levest sem tudok megfőzni, hát milyen feleség vagyok én egyáltalán, és mindig ez van, valamit elbasz elbaltázok a konyhában, mire vagyok én jó tehát. (Itt jutottam el az élet létkérdéseihez a hülye répa miatt.)

A Fatih általában ügyesen kezeli a pillanatokat, amikor meg vagyok sértve az életre; leültetett és megérdeklődte, hogy mit rendeljen vacsorára, és megnyugtatott, hogy a fenti fiaskó nem eredményezi a konyhától/házasságtól való diszkvalifikálásomat.

Holnap kezdek az új munkahelyemen. Erről nem akartam írni addig, amíg nem tuti, hogy felvesznek és tényleg dolgozni is fogok de úgy tűnik, most már biztos. Angolt fogok tanítani 4-5-ödikes kölyköknek egy magániskolában, ami, ha a brossúrák nem hazudnak, az ország 7. legjobb iskolája, ami azért elég kemény.

A héten szerdán voltam velük egyeztetni, és már fél lábbal az ajtón kívül voltam, amikor megkérdeztem for the sake of curiosity hogy vagyon-e dress code ebben a haladó szellemiségű, ám igencsak iszlám berendezkedésű tanintézményben.

Tanszékvezető: Nos, a farmernadrág tilos.

Én (ügyesen leplezett szívroham, dülledő szemek, agyamon végigfut hogy baszki én FOLYTON farmerban járok és hogy egyetlen farmerom van idekint, nevezetesen az, amelyik éppen rajtam van és amit az árából kifolyólag ‘business  casualként’ tartok számon, és most mi a jóisten lesz): … értem.

Tanszékvezető: A legtöbb tanárnő itt nálunk hosszú szoknyában jár. Esetleg gond lenne, ha Ön is azt viselne?

Én (pofára heggesztett joviális mosoly): Oh, ugyan, dehogy, ahhaha. Számtalan hosszú szoknyám van.

Kiszáguldottam a suliból és felhívtam a 9-FATIH-11-et és felvetettem, hogy talán vásárolgathatnánk a délután folyamán. Ó nem, semmi konkrét, csak nézelődhetnékem van. Ezen persze rögtön átlátott, mert nekem olyanom soha nincs.

Vannak azok a típusú nők, akiknek kéjes élvezeteket okoz a ruhavásárlás, próbálgatás, öltözködés és mindezek harmonikus művelése, ruhadarabok kombinálgatása, satöbbi. Én magam vagyok a divat minimal artja, számomra egy sportcipő, egy farmer (A Farmer) és egy póló, ami tükrözi személyiségem mélységeit (=mikiegeres) számomra tökéletesen kielégítő, sőt úgy érzem, energiát fektettem abba, hogy jól nézzek ki. Nem akarom azt mondani, hogy ez így jó vagy rossz, egyszerűen csak el lehet képzelni, hogy a ruhavásárlás gondolatára úgy érzem magam, mint egy macska, miközben a csap alá tartják.

Mindenesetre lettek hosszú szoknyáim, a szekrénybe akasztva várják a holnapot. Egy ideig úgy volt, hogy én is melléjük akasztom magam, mert heti órarendem még nincs és mint ma este megtudtam, holnap reggelig nem is lesz. Stress-comic-by-Randy-GlasbergenLegyen elég annyi, hogy 11-kor lesz az első órám, most komolyan, minek annyit kíváncsiskodni. A törökökre egyébként jellemző ez a patópáluraskodás, csak semmi stressz, minden fasza lesz, inşallah, majd meglássuk testvérem. Stresszelnék én, a bennem élő európai is szíve szerint stresszelne, de… ezeknek? Minek? Úgysem értenék.

You Might Also Like

16 hozzászólás

  • Reply Erna 27 szeptember 2015 at 21:08

    Lájk? Lájkot hol tudok hagyni?

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 27 szeptember 2015 at 23:42

      Nincs lájk! Komment van! És most még jófej voltam!

  • Reply Jools 27 szeptember 2015 at 21:22

    Úgy kell nekem, hogy ivás közben zsutópiát olvasok. Most kereshetek tiszta pólót mozi előtt 😀 😀

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 27 szeptember 2015 at 23:42

      Sajnálom, hogy viccesnek tartod a megpróbáltatásaimat.

      • Reply Jools 28 szeptember 2015 at 01:47

        Tudod, hogy minden alapvető emberi érték hiányzik belőlem, köztük az együttérzés is. Muhahaha! *villámcsapás az éji égbolton, valahol egy őrült tudós égett szagot kezd árasztani.*

  • Reply Anyád 27 szeptember 2015 at 21:31

    Cuki Zsuzsim. Nagyon drukkolunk neked holnapra, holnap utánra és azutánra is….
    Jó lesz.

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 27 szeptember 2015 at 23:43

      Köszönöm Mama!

    • Reply Timti 2 október 2015 at 14:13

      Tudom, hogy nincs lájk, és nem is lesz, de én csöndesen belájkolom itt teoretikusan ezt: Anyád 😀 annyira-annyira cool! 😀

      és! minden jó lett végülis, ugye. insallah! 😀

  • Reply Romihercegnő 28 szeptember 2015 at 00:40

    Imádlak te répa felgyújtó. 😀

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 28 szeptember 2015 at 21:25

      Én is téged Romihercegnő 🙂

  • Reply oneofus 28 szeptember 2015 at 02:58

    Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Vagy máshogy. De egy elegáns posztra mindenképp futja belőle 🙂

  • Reply Droppa György 28 szeptember 2015 at 12:45

    Fantasztikus a stílusod. Laza és informatív. Tömör és humoros. Olvasva nemcsak titeket követünk, hanem gyarapszunk is. Legyen kitartásod, ne hagyd abba. Sokra viheted e téren. Megéri. Felfedezéseid kifelé és befelé is tájékoztatnak. Veled együtt élünk át, egy alig ismert világot. A képek is nagyon jók. Ölel, Gy

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 28 szeptember 2015 at 21:31

      Kedves Gyuri! Nagyon boldoggá tesz, hogy szórakoztatónak tartod az írásaimat és emellett látod bennük a mondanivalót. Ilyenkor azt érzem hogy megéri energiát feccölni a blogba… Szóval tényleg nagyon köszönöm 🙂
      Szép estét, ölellek, Zsuzsi

  • Reply Fanni 28 szeptember 2015 at 14:35

    Mostanra már túl vagy az első (pár?) órádon. Mihamarabb kérjük az élménybeszámolót. És képeket Köftéről. Sok képet.
    Fatih kvalifikálta magát csodás férjként :))

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 28 szeptember 2015 at 21:27

      Tanítás: lásd fentebb.

      A csodás férjem azzal szórakozik, hogy az ölébe vette a macskát és cicahangokat játszik le neki a vlaptopon, hogy lássa, hogy reagál rá. Ami biztos: én nagyon rosszul reagálok 😀

    Leave a Reply