Kis színes Magán

Hogyan lettem tanár és miért nem írok blogot

29 február 2016

Kezdjük a tanársággalbeing_a_chemistry_teacher_is_tough-221329

Szögezzük le, hogy én tényleg nem akartam tanár lenni.
Nem mintha olyan rossz tanáraim lettek volna anno; voltak jók, voltak nagyon jók, volt pár kiemelkedő egyéniség is, voltak a teljesen korrektek, és volt egynéhány igazán borzalmas is (az egyik az bazmeg a FARZSEBÉBEN hordta a FÉSŰJÉT /fószerről van szó/ és ÁTÍRTA Petőfi verseit, mert “szerinte az úgy jobb”. Na ő mondjuk elég kemény arc volt).

Elvonatkoztatva a seggből kiálló műanyagfésűktől, nagyobb TOT (Tanár Okozta Trauma) nélkül végiglavíroztam az oktatási rendszeren, vidáman diplomáztam mint turkológus (nem röhög!) és munkához is láttam. Mivel nem volt üresedés sem az egyetemi büfében, sem a takarítóosztályon, nem tudtam a szakmámban maradni és eldzsaltam az Általános Elektromos fantázianevű multihoz behajtónak. (Képzeljünk el engem, mint behajtót!)

Annyiban már gyerekkoromban is hasonlítottam Martin Luther Kingre, hogy nekem is volt egy álmom, csak nekem nem a rasszom jövőjét illetően, hanem arról, hogy majd mi leszek, ha nagy leszek (általános hatodik óta nem nőttem de hát vatevör).

Mint az Elnyomottak Védelmezője, az Elesettek Gyámolítója, a Mellőzöttek Nemmellőzője, az Igazságtalanság Ellen Folytatott Küzdelem Élharcosa, Akinek Mindig Igaza Van, valamint a Köpenyes Igazságosztó néven is aposztrofáltam magam (5-től 19 éves koromig. Aztán rájöttem hogy semmit sem tudok az életről vagy az emberekről és hogy a világ setét és borzalmakkal teli, hogy szörny van az ágyam alatt és jobban teszem, ha pofám lapos), a büntetőbírói pálya mellett döntöttem és komolyan is gondoltam a dolgot. Már láttam magam ahogy börtönbe juttatom az összes rohadék anyaszomorítót és felvirágoztatom meg kivakarom a bűnből szutykos kis országunkat.

Olyan 18 éves korom környékén volt egy elég fontos beszélgetésem az anyámmal, aki rávilágított, hogy a rohadék anyaszomorítók legtöbbje a kormány haverja lecsukhatatlan, és ha meg is próbálom, még a végén én járok rosszul, mert véletlenül kigyullad majd a kocsim, vagy véletlenül betörnek a lakásomba, vagy egészen véletlenül elrabolják a szeretteimet és olyan darabokban kapom majd vissza őket, amik beférnek egy normál postai borítékba. De ő támogat, mondta kedvesen, miközben szakszerűen kicsalogatott az ágyam alól, szóval ő támogat, csak ha ilyen karrierterveim vannak, kétszer is gondoljam meg, hogy akarok-e majd saját családot.
Ez eldöntötte a kérdést; büntetőbírói pályafutásom 18 éves koromban, egy évvel az érettségi előtt véget ért.

Volt nekem egy erőteljes kihintázásom a katolikus egyházból kritikus tinédzseréveim alatt; nem néztem jó szemmel hogy egy egyház által felszentelt ember pártszórólapokat osztogat a misére látogatóknak, és fájdalmas (nem) búcsút vettem a katkerektől jópár évre. Huszonegy éves koromban találtam vissza a valláshoz, a fordulat erőssége megegyezett a kihintázáséval anno; vallásos felindultságomban elhatároztam, hogy apácának állok és a hátralévő életemet imádsággal és az Úr szolgálatával töltöm majd.
Aztán megint felmerült ez a család-téma és végül elálltam az apácaságtól, bár eszem ágában sem volt megházasodni sem akkor, sem később (oh, the irony!), de a gondolat, hogy ha egyszer betérek, már nem nagyon kéne visszatáncikálni, megijesztett.

Innentől hosszabb szünet következett a tervezgetésben; három évet húztam le az Általános Elektromosnál, és közben végig arra gondoltam, hogy én ezt nem akarom csinálni. Teacher-What-others-think-I-do-posterHogy én nem akarok úgy megdögleni, hogy soha észre sem vette senki, hogy létezem (vagy ha igen, azt is csak azért, mert az XY riport vagy excel tábla késve lett kiküldve). Hogy márpedig én igenis nyomot akarok hagyni az életben. Hogy nemzedékeket akarok inspirálni. Meg akarom változtatni a világot. Jobb hellyé akarom tenni. Segíteni akarok az embereken.

Így lettem tanár.

 

Hogy miért üres a blog hetek óta

Annyira terribli szorri vagyok, amiért mostanában ennyire nem sikerül írnom, mert nagyon szeretek a bloggal pöcsölni, ez itt az én kis virtuális Magyarországom, de az a helyzet, hogy melóhelyet váltottam, egy másik suliban tanítok már egy hete, és még minden új meg bonyolult, és könyéken kommandóskúszom haza és még arra sincs energiám, hogy létezzek, szart meg nem akarok írni, szóval lehet hogy most egy ideig még minimálon fut az oldal, de igyekszem megemberelni magam.

You Might Also Like

13 hozzászólás

  • Reply Jools 29 február 2016 at 22:38

    These are the few of my favourite things… about my lil’ Sis :))

    Csodás nemblogbejegyzés, elküldtem a pozitívcsíenergia-készletemet a festői BalKesbe 🙂

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 1 március 2016 at 23:13

      Az most rám is fér, big Sis :)))

  • Reply Anyád 1 március 2016 at 00:43

    Drága Matyókám !
    Nagyon tetszett ez az írás is.
    Nagyon okosan teszed, ha most (is) beosztod az erőidet.
    Mennyire sajnálom, hogy a büntető igazságszolgáltatásról már akkor is ennyire lesújtó véleményem volt.
    Egy cuki büntetőBÍRÓval kevesebb…
    Pedi azóta már a rózsaszín pónijaid is ellepték volna a bíróság mohos épületét.

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 1 március 2016 at 23:14

      Ne sajnáld, mert rohadtul igazad volt már akkor is, csak bedarált volna a gépezet engem is, meg a pónijaimat is.
      Jó nekem a szörnyecskék között :))

  • Reply makitra 1 március 2016 at 09:47

    Sok sikert a munkahelyváltáshoz! És remélem, minél hamarabb visszatérsz a blogoláshoz! Bár csak nem régen olvaslak, de hiányoznak a bejegyzéseid! 🙂

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 1 március 2016 at 23:15

      Köszi szépen! Remélem én is, hogy minél hamarabb tudom rendszeresen frissíteni az oldalt. Örülök, ha szívesen olvasol, megtisztelő 🙂

  • Reply Majoros Judit 1 március 2016 at 13:59

    “De ő támogat, mondta kedvesen, miközben szakszerűen kicsalogatott az ágyam alól …” – Ez a kép nagyon előttem van

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 1 március 2016 at 23:16

      Hát igen, és szerintem még valahogy úgy is van előtted, ahogyan igazából történt. 🙂

  • Reply Jools 1 március 2016 at 19:47

    Juci: gondolom, a szakszerűség kávét, plüsspónikat és Hair-maratont jelentett :))

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 1 március 2016 at 23:16

      És nutellát!

      • Reply Jools 3 március 2016 at 01:00

        Hiába, aki tud, az anyád :))

  • Reply 6 március 2016 at 19:29

    minimálban is szeretjük a blogot. 🙂 tarts ki 🙂 minden jó lesz. A kis szörnyszülöttek egy idő után energiát adnak, nem pedig elvesznek. Eötvös prof is megmondta. Az energia nem vész el, csak átalakul. 🙂

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 7 március 2016 at 22:41

      Szóljék belőled a próféta TV-jós energialátó táltos!

    Leave a Reply