Közügy Mélyenszántó Politika

Holmik és krízisek

13 március 2016

Egy pici pillanatra álljon meg a fáklyás faszomislam_on_terrorism

Ma legalább 27-en életüket vesztették egy ankarai robbantásban, valószínű, hogy terrorcselekményről van szó, de még egyetlen szervezet sem vállalta magára a dolgot; igaz, még csak egy órája történt.
Persze azoknak, akik ebben a robbantásban elveszítettek valakit, akit szerettek, ez nem egy órának tűnik, hanem hosszú-hosszú éveknek, amik most már örökre elválasztják őket attól, aki mondjuk két és fél órával ezelőtt az életük része volt.

Nem tudom, mi az oka, de mintha szép lassan képtelenek lennénk lelassítani az életünket annyira, hogy valóban elmerengjünk és odaszenteljük magunkat valahova. Agyturkászhoz meg hipszternotizőrhöz járunk, hogy kiderüljön már végre hogy a legutóbbi életünkben olajos testyű délies rabszolgalányok voltunk-e vagy csak egyszerűen kibaszottul dögösek (“Mer’ érted Erzsikém, én MEGÉRZEK dolgokat, a minap is aszontam hogy tyű, mingyá’ történni fog valami furcsa és rendkívüli, és azonnal kaptam is egy spames e-mailt a pénisznagyobbítás előnyeiről, ez NEM LEHET VÉLETLEN, én eztet mán inkarnációk óta hordozom”), meg vajákos látoasszonyokhoz járkálunk, hogy megvilágítsa a fényes jövőt, amit kivárni ugye snassz; egyedül a jelen nem érdekel senkit.

Tegnap elmentünk Ayvalikba, ami kb. 2 órányi autóútra van a festői Balikesirtől, az Égei-tenger partján helyezkedik el és mivel kívül vagyunk a turistaszezonon, hatalmas ott a csönd, az a fajta, ami beburkolja az embert és elcsendesíti a lelket. Ebben az elnehezült, magánnyal és sóval teli levegőben sétáltunk a tengerparton, amikor megláttam a Holmikat. Gyógyszer, zokni, gumicsónakdarabok, esküvői fotó, rugdalózó – csupa olyasmi, amiket az Európába tartó menekültektől sodort vissza a tenger.

Úgy éreztem magam, mintha egy realista szellemben emelt múzeumban járnék; bevonódtam és mégis kívülálló lettem. Bizarrnak éreztem, hogy a néptelen part tele van olyan tárgyakkal, amiknek máshol kellene lenniük, olyanoknál akik csak remélni merem, hogy életben vannak, és közben azon gondolkoztam, hogy még száz év sem telt el a második világháború óta, de az emberek nem hogy nem tanultak belőle, de úgy látszik, gyorsan felejtenek is.

Aztán az a rengeteg érzelem, amit a holmik tároltak magukban, mintha összegyűltek volna a levegőben csak azért, hogy rám zuhanjanak. Fuldokoltam a kétségbeeséstől és a gyásztól. Hogy mi lesz velünk. Hogy mi lesz azokkal, akik elmentek vagy eltűntek, és mi lesz azokkal, akik maradtak. Hogy Európa valóban nem látja-e, hogy itt emberekről van szó (esküvői képekkel, zoknikkal, rugdalózókkal és mentőmellényekkel), vagy csak nem akarja látni, mert azt gondolja, hogy egyszerűen nem az ő dolga kezdeni ezzel bármit is. Hogy a Vatikán miért csak nyilatkozatokat tesz ahelyett, hogy segítséget küldene. Hogy az arab országok miért nem vonódnak be.

És ami a legjobban megijeszt, az az emberek általános közönye és/vagy érdektelen lenézése. Hogy ez nem az ő dolguk, Hogy valójában mindegy is, hogy terrortámadásban életüket vesztett ártatlanokról vagy olyan emberekről van szó, akik a jobb élet reményében próbálnak helyet találni maguknak valahol a világban. Hogy az emberek valóban annyira korlátoltak, hogy elhiszik, hogy nekik semmi dolguk azzal, ami az ő kis életterükön kívül (templom-munkahely-sarki kisbolt-belváros-nappali ötszög) történik.
Nem ám, ezek élik a kis életüket a kis terráriumukban, az aktívabbak esetleg odakommentelik hogy “úgy is kell, az összes köcsög muzulmán jó kurva nénikéjét”, majd hátradőlnek és a TV előtt ülve munkálkodnak egy szép új világ alapjainak megszilárdításán azáltal, hogy kivonják magukat a gondolkodó, érdeklődő és tevékeny emberek közül.

Most komolyan – mi lesz velünk? Mi lesz azokkal, akik elmentek vagy eltűntek, és mi lesz azokkal, akik maradtak?

 

 

You Might Also Like

5 hozzászólás

  • Reply Anyád 14 március 2016 at 01:23

    Tényleg, mi lesz?

  • Reply orosz erzsébet 14 március 2016 at 12:52

    Nem tudjuk, mi lesz, de büszkék lehetünk rád! Különösen anyád, de én is azt mondom, bravó, Zsuzsi!

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 19 március 2016 at 11:09

      Köszönöm szépen <3

  • Reply 14 március 2016 at 14:51

    félelmetes.

  • Reply Oneofus 18 március 2016 at 11:48

    !!!

  • Leave a Reply