Közügy Mélyenszántó

Azok a jó édes anyák

12 november 2015

A világ legnehezebb ingyenmelója

Coelhót lehet székrekeszteni az anyukás bölcsességekkel és idézetekkel – hogy mennyire szuperek, erősek, odaadóak, fantasztikusak és tiszteletreméltóak. 65460b6fe2279dbd17ea32b713b12512Be kell vallani, hogy ebben valóban van némi igazság; én személy szerint az anyukák nagy rajongója vagyok, főleg a sajátomé.

Az én anyám fantasztikus nő. Erről nem is nyitnék vitát, ezt kész tényként kell kezelni. Ha egyetlen szóval kellene őt jellemeznem, az az erős-rettenthetetlen-szép-okos-intelligens-tanult-felvilágosult-gondolkodó-inspiráló-bátor-gyengéd lenne, és még ez is kevés ahhoz, hogy pontos képet fessen róla.

Arra nevelt, hogy jónak lenni fontosabb a sikernél, és hogy kötelességem segíteni azoknak, akik nálam kevésbé szerencsések. Hogy erősnek kell lennem, amikor megkívánja a szükség; hogy egy nő tulipános ládájában bizony kell, hogy a csipkék és a selymek között legyen egy élesre fent balta is. Arra nevelt, hogy lássam a műveltség értékét, és hogy a művelt emberek felelőssége nagyobb. Hogy nőnek lenni súlyos feladat, amit méltósággal kell viselni. Hogy vigyázni kell arra, hogy hogyan élek, mert harminc éves korára mindenkinek olyan arca lesz, amilyet megérdemel (lásd még: The Picture of Dorian Grey by Oscar Wilde).

Nem nagyon tudnék belekötni abba, hogy amire nevelt és tanított, valódi értéket képvisel-e. Más kérdés, hogy milyen ember lett belőlem.

Az anyákkal kapcsolatban nem csak coelhói és oshói bölcseletek, de csillivilli púderpuha mendemondák is éldegélnek a köztudatban. Hogy anyának lenni non-stop boldogság. Hogy az anyaság olyan, mint egy fincsi hideg dugás-a-strandon koktél egy forró nyári napon az Égei-tenger partján heverészve. Hogy az anyák élete csupa gitározva kumbayázás és körtánc a szivárvány alatt.
Minden tiszteletem, mert eddig ritkán voltam anya, de azért erre azt kell mondjam, hogy a nagy TEHÉNLÓFASZT. Szerintem a világ legnehezebb ingyenmelójáról beszélünk, ami minimum 18 évig, de inkább életed végéig tart onnantól, hogy belevágtál. Tele van váratlan fájdalmakkal és nehézségekkel, amikre senki nem figyelmeztet, kezdve az egyszerre hányó-síró-kakkantó babával, és befejezve mondjuk azzal, hogy a kölyköd felnő és önálló életet kezd, amiben már más szerepek jutnak neked anyaként és már többé semmi sem lesz ugyanolyan.

Nyilván nem csak rossz dolgok történnek veled, ha anya vagy (az én életemben az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem, az az anyukám). Csak azt próbálom itt összebrekegni, hogy azért nem kéne az anyaságot összekeverni egy ötcsillagos kehidakustányi all-you-can-eat-and-shit-and-also-feel-free-to-fuck-the-bartender miniszabival (utálom a “miniszabi” szót).

Mindenkinek (kivéve azoknak ugye, akik már a földi életben elérték a Nirvanát* és szarnak erre az egész földi árnyékszékre) megvannak azok a témái, amiktől egyből elindul a fejében a vezérhangya és a vérnyomása felszökken 600-ra hetykén. Nekem ilyen, amikor az anyák felett mondanak ítéletet hozzáértő, tapasztalt és felvilágosult embe élőlé kreatúrák.

*Nem a Curt Cobain-félét, hanem a megvilágosodásosat.

Törökországi szopóka

Sok rosszmájú megjegyzést tudnék tenni a törökökre (akár álmomból felkeltve, hajnali 3 hákor is), de az anyákkal példaértékűen viselkednek. A társadalom felett megfoghatatlan magasságban lebeg a jó öreg Atatürk, a nép hőse és megmentője, közvetlenül alatta jönnek az anyák. Egy anya szent és sérthetetlen. Biztosra veheted, hogy ha elköveted azt a hibát, hogy valakinek az anyját szidod, akkor rövid időn belül egy-két törött végtag miatt kell majd aggódnod.

Talán már említettem vala, hogy a török kifejezetten szociális nép – ha bezárnál egy példányt egy üres szobába internet és telefon nélkül, három percen belül tikkelni és izzadni kezdene, mert felgyűlt benne a mondanivaló.
Az összejárós beszélgetéseknek nem szabhat akadályt egy kiskölyök sem, tök normálisnak számít, ha a pár hónapos pulyáddal jelensz meg a különböző társadalmi eseményeken. Tovább megyek, az is tök normális és elfogadott, ha ne adj’ Isten megszoptatod. Még tovább megyek, ilyenkor bámészkodni a társadalom szemében ÉGŐ. Az itteniek számára természetes, hogy ilyenkor félrenéznek, mert esetenként  (vigyázat, ódivatú erkölcsösség következik) nem az ő feleségükről van szó, és más nőjét bámulni bármilyen szándékkal parasztságnak számít.

Erre tessen gombot varrni.

Tudom, tudom, TUDOM hogy ez csak egy random újságcikk, 913381d93c7f69340cf2196619753079talán nem is hírértékű, meg amúgy is, minek ezen bosszankodni. De nekem tudjátok, mi fáj? Az a rengeteg indulat és utálat, ami a témát körülveszi otthon.
Tényleg nagyon fáj. Főleg azért, mert nagyon szomorú dolgokra következtetek belőle a férfiak (és ugye az acsarkodó, kaffogó, “én/anyám/nagyanyám/hun eleink bezzeg nem így csinálták”-típusú nők) nőképére vonatkozóan.
Nagyon,  nagyon, nagyon szomorú dolgokra.

 

 

You Might Also Like

7 hozzászólás

  • Reply Jools 12 november 2015 at 22:13

    Tehénlófasz 🙂

    Zseniális, mint mindig. És hát aki szerint baj, hogy fogy a népességünk, annak úgy megmutatnám pár tagját -.-

    Ugyanitt: kész vagyok minden fronton megerősíteni, amit az anyádunkról állítasz.

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 12 november 2015 at 22:27

      Soha, ismétlem, SOHA nem szülnék vagy nevelnék Magyarországon gyereket. Nem érdemlik meg. A gyerek meg jobbat érdemel.

      Ugyanitt: Két tanú megvan, írhatjuk is alá a hivatalos nyilatkozatot!

  • Reply Jools 12 november 2015 at 23:09

    True story, Sis.

  • Reply Fanni 13 november 2015 at 20:17

    Némely ütős-vicces mondatot leszámítva én is írhattam volna. Kevés dolog bosszant jobban, mint mikor a kisgyerekekes anyákat szidalmazzák, amiért nem otthon gubbasztanak a gyerekkel, netán még meg is etetik a közhasználatú wc-n kívül máshol. Felnőtt társaságot a kisgyerekes anyukáknak, jóérzést a bunkóknak!

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 20 november 2015 at 17:11

      Jól beszélsz, hugocskám!

  • Reply Anyád 15 november 2015 at 22:44

    Drága Macikám !
    Nem azt mondom, eléggé megszépített engem a távolság……
    Várlak nagyon haza !

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 20 november 2015 at 17:11

      Anne! A távolság nem szépített téged sehova, kérdezz meg bárkit (úgy értem bárkit, aki számít!)
      Én is várom már hogy hazamenjek !

    Leave a Reply