Közügy Mélyenszántó Politika

Azok a szerencsétlen nők

1 október 2016

Thank God dammit I’m a woman

violence_against_women__79418-1429694085-1280-1280Mióta Ostoba-alsószélsőjobb felől fújdogál a langy, igaz magyar szellő a szép magyar dimbecskék és dombocskák felett, terítékre került a nők biztonságának kérdésköre. Mármint hogy az nem kérdés, hogy most biztonságban vannak-e, mert hogy abban vannak, de két üdítő és lélekmelegítő migráncsozás között azért a jó magyar leventék összevonják rózsa sándori szemöldöküket, és kifejezik szívbéli aggodalmukat a nők eljövendő sorsa felett – mert ugye ha gyünnek a migráncsok, majd nő nem marad szárazon.

Nem tudom hogy ezt az egyszeri ostobaság mondatja-e velük (szinte látom magam előtt, ahogy szakmányban dobálják a magyar nőket nőrabló zsákokba a tudjukkik a Móriczon), vagy ez valami ösztönös kisebbségi komplexus, esetleg látens homoszexuális hajlamok, melyek mint tudjuk, a tagadó fázisban dagonyázó érintettek túlnyomó részében tettlegességig fajuló erőszakos gondolatokban ölt gazdatestet, vegyük például a Pride-on dobálózó nyomorultakat.

Bazinagy hajócsavarokkal kívánom beleszögezni mindenkinek a fejébe már a legelején, hogy nem arról van szó, hogy én most a jó magyar férfiak ellenében beszélnék, mert ó, dehogy, a Jóistenke mentsen a szarkazmus nyilaitól, csak nem pontosan értem, hogy mért kell elégedetlenkedő, felháborodott kölykök módjára nyivákolni, és ha a tanár néni megkérdezi, hogy “de mégis mi bajod van neked a más kulturából érkező rászorulókkal, Pistike?”, akkor a diadalmas mosoly és az aggódó törődés ízléstelen keverékével a seggfejed partjain betolni középre a nőket, és fennhangon aggódni értük, mintha minden problémájuk azzal kezdődne, hogy a menekültek egy csoportja beteszi azt a fujjos, muzulmán lábát a jó magyar termőföldre – ami, talán a globális felmelegedés miatt, de mostanában főleg idiótákat terem.

Mielőtt még beleringatjuk magunkat abba a langymeleg baromságba, hogy Magyarországon nőnek lenni fenékig tejfel meg Túrórudi és az egyetlen veszély, ami valaha is fenyegetni fogja őket, bombákkal megpakolva, turbánban és teveháton közeledik Szíria felől, hadd közöljek néhány statisztikai adatot amelyet Európai Unió Alapjogi Ügynökség tett közzé 2012-ben:

downloadA nők elleni erőszak arányai Magyarországon

  • 15 éves kor előtt bármely felnőtt elkövetőtől: fizikai, szexuális és/vagy lelki erőszak 27%
  • 15 éves kor fölött partner részéről: fizikai erőszak 19%, lelki/szóbeli erőszak (fenyegető kontroll, büntetések, tilalmak, korlátozások, becsmérlések, stb) 49%, szexuális erőszak 7%, gyerek felhasználása zsarolásra 10%
  • Magyarországon több, mint 35 ezer lányt ér szexuális erőszak 15 éves kora előtt.
  • Magyarországon jelenleg közel kétmillió nő él, aki 75 éves kora előtt valamikor élt súlyos lelki erőszakot használó partnerrel párkapcsolatban, élete során közel 800 ezer nőt ért ezen kívül testi, és közel 300 ezret szexuális erőszak is.
  • Magyarországon jelenleg több, mint 200 ezer nő él olyan olyan párkapcsolatban, amelyben fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozatává teszi a partnere.

Egyéként fájó tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a nőket még a párkapcsolati erőszakon túlmenően is főként általuk valószínűleg többé-kevésbé ismert férfiak támadják meg, biztonságosnak gondolt helyeken.
Vicces, mi? A jelek szerint ezek a nőgyűlölő keletiek még annál is furmányosabbak, mint amilyennek eddig gondoltuk őket, hiszen már 2012-ben az országban voltak, sőt, nem átallották magukat magyarnak álcázni és jól széjjelabuzálni a magyar nőket, köztük egyébként engem is, az első alkalommal olyan 14 éves lehettem.

Arra akarok utalni ezzel az egésszel, hogy lehet, hogy mielőtt betegre aggódjuk magunkat amiatt, hogy a csúnya gonosz szőröstalpú buddhaimádó tevekergető szírek hogy meg fogják majd sanyargatni asszonyainkat és lányainkat, az országon belüli erőszakproblémákkal kellene foglalkoznunk. Egy ilyen hangyafasznyi országban mi a jó kurva életért kell átlagosan hetente egy nőnek meghalnia a jelenlegi vagy volt barátja/férje/élettársa kezétől?

Nem hiába mondják, hogy a magyar kitartó és csökönyös fajta; az elszomorító statisztikák ellenére legtöbbnyire még mindig az áldozathibáztatásnál tartunk a felelősségrevonás helyett – amúgy nagyobb összegben mernék fogadni rá, hogy ha végül valóban felvirrad a napja, hogy menekültek hurcolnak el magyar nőket karavánszámra, az is a nők hibája lenne. Mert akarták. Meg úgy néztek.

Amúgy amikor idehangicsáltam a gépem elé, rohadtul nem erről akartam írni, de nem megy ki a fejemből a holnapi népsavazás (sic!) meg az ezt övező hiszterizálás. Mivel nem vagyok erdélyi magyar, nem részesültem abban a kegyben, hogy levélben szavazhassak (én csak ilyen sokadrendű magyar vagyok), de ha nem is így lenne, engem aztán elfelejthetnek, mert nem veszek részt ebben a hülye járékban, amiben el akarják hitetni velem, hogy van akkora hatalmam és vagyok annyira fontos, hogy többezer rászoruló sorsáról dönthessek. Ez az egész holnapi népszavazás arra a bravúros húzásra emlékeztet, amikor a budapesti Mágiaügyi Mini Sztérium elkezdte kiseprűzni minden létező közterületről a hajléktalanokat, mert olcsóbb és gyorsabb megoldásnak tűnt eltüntetni őket az emberek szeme elől, mint megoldani a problémát.
Na, most meg abba a tévképzetbe altatódalozzák bele a naivabb honfitársaimat, hogy ha holnap tolnak egy jófajta NEMNEMSOHÁT a savazólapra, akkor a közel-keleti háború megszűnik létezni, a kaporszakállú Jóisten odabaszarint egy kanyargósat a Nagy Égi Radírjával, és a szenvedő/háborúból menekülő/családját vesztett százezrek megszűnnek létezni, és mi nézhetjük tovább a Lapátok Köztöt, mert most jól megmutattuk, és a világ még hálás is lehet. Ja, meg el is felejtettem majdnem, hogy ezek amúgy is mind fostos muzulmánok, akkor meg ott rohadjanak meg, ahol vannak, hát nem?

Olyan, de olyan, de olyan jó lenne, ha nem felejtenénk el, hogy nincs olyan, hogy “ők” meg “azok”, és hogy soha, semmilyen körülmények között nincs biztosíték arra, hogy az életünk hátralévő részét pontosan úgy, annyira jól és olyan kényelemben élhetjük majd le, mint mondjuk ahogyan most élünk. Ha nem felejtenénk el, hogy az életben semmire nincsen garancia.

Ha nem felejtenénk el, hogy a statisztikákon meg újságcikkeken túl emberek vannak. Lélegeznek, félnek, próbálkoznak, szeretnek, imádkoznak, éreznek dühöt, éreznek reményt, átkozódnak, hisznek valamiben, szeretnének hinni valamiben, már semmiben sem hisznek, tesznek egy csomó jót meg egy csomó rosszat.

Pont olyanok, mint mi.

You Might Also Like

7 hozzászólás

  • Reply Anyád 2 október 2016 at 09:56

    Zsu ! Ez nagyon tökös-dögös! Köszönöm, remek lett. Jókor, jó helyen.

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 12 október 2016 at 12:59

      Én köszönöm. Tényleg.

  • Reply oneofus 2 október 2016 at 15:48

    !!!

  • Reply Jools 2 október 2016 at 16:20

    Ez igen kurvajó lett már megint – mondta a szofisztikált nővér. – Ámen.

    • Zsutopia
      Reply Zsutopia 12 október 2016 at 12:59

      Köszönöm, hogy elolvastad!

      • Reply Jools 13 október 2016 at 15:33

        Mi köszönjük, hogy írod!

        (Nem is tudok olvasni, én csak egy nő vagyok…)

    Leave a Reply