Too cool for school

Üvöltő szelek

Túlvagyok az első munkanapon, kóválygok a felismerés súlya alatt, hogy habár az angol tanítás igencsak megbecsült és nagyra tartott hivatás Törökországban, erről a diákoknak elfelejtettek szólni.teacher Én még soha ebben a rohadt életben nem láttam ennyi neveletlen kölyköt! 20-an vannak egy osztályban, de a zajszint alapján ez akár 50 is lehetne. Kiabálnak, felállnak a helyükről és sétára indulnak az osztályteremben, FOLYAMATOSAN pofáznak és elvétve kegyeskednek angolul megszólalni.

Arcomon az izgalom lázrózsáival léptem be az első órámra, lelkemben kicsiny rőzsedalok zengedeztek, mosolyogva köszöntöttem a kis ötödikes szörnyete diákokat. Elterveztem, hogy beadom nekik, hogy egy szót sem beszélek törökül, hadd teperjenek hogy felfogjam, mit is akarnak az órán. Ezt az első 5 percben sikerült tartanom, amikor is az egyik kölyök, kb. fekve a padján megjegyezte a haverjának, hogy ‘áhh, hagyjad azt, pofázz nyugodtan, úgysem érti, nem tud egy szót sem törökül.’ Erre felfújtam magam, mint a séró párás időben, és közöltem velük törökül, hogy oké, ez így nem fog menni,  ideje kussolni és rám figyelni. Az óra katasztrofális volt (szerintem legalábbis), a gyönyörű óratervemből nem lett semmi, és könyéken kúsztam el a tanáriig, azon tanakodva, hogy jó ötlet volt-e ez a tanárkodás.

Az első szünetemben megkértem a vezető tanárt (angol tanszék atyaúristen), hogy fáradjon be a második órám elejére és tegyen csodát, válassza szét a tengert vagy kussoltassa el a kis nyavalyásokat. Magamban megjegyeztem hogy az első könnyebben kivitelezhető, de bölcsen hallgattam.

Együtt beléptünk a tanterembe, és engem elöntött a bizakodás érzése, hogy “Most! MOST! VÉGRE megláthatom, hogy ezt hogyan is kell jól csinálni! És most jól ellesem a trükköket és rám is figyelni fognak!” és beslisszoltam a terembe.

A Mester: Úgy hallom, rosszul viselkedtek az órán. Ez nagyon nem szép-

Diákok: Áááááá, nem iiiiiis… Nem én voltam… Nem is úgy volt!!

Valaki a tömegből: … mikor lesz ebéd? Mert hogy így tök éhes vagyok.

Lopva a Mesterre néztem; vajon egy ilyen kifinomult, tapasztalt ember hogyan kezeli a fentihez hasonló helyzeteket? Milyen pedagógiai trükkel éri el, hogy a dolgok rendeződjenek ebben a bolondok házában?

A Mester arca elvörösödött, felfújta az arcát, és imígyen szólott: EBÉD? MIFÉLE EBÉD?! A POFÁZÓKNAK OLYAN ITT NEM JÁR! ÉS HA MÉG EGYSZER MEGHALLOM, HOGY ROSSZUL VISELKEDTEK AZ ÓRÁN, VELEM GYŰLIK MEG A BAJOTOK!!!!!!

Íme, mondtam magamnak meghatottan, 22 év minden tapasztalata..! Ezek szerint ez itt így megy; üvöltesz, és akkor, ha szerencséd van, kb. 5 percig kussol a brigád. Utána megint a pedagógiához kell fordulnod (=üvöltened kell, mint a sakál). A módszert adaptáltam és a nap további részében lelkiismeretesen üvöltöztem és riogattam őket, hogy ha nem viselkednek jól, hívom a tanszékvezető bácsit.

Aki ismer, pontosan tudja, hogy nem kenyerem az üvöltözés és kiabálás. Csendben kushadok egy sarokban és a leggyakrabban használt kifejezéseim a “persze, ahogy neked jó”, “te hogy szeretnéd?” és a “nyugodtan válassz te”, de nagyon úgy tűnik, hogy alkalom szüli a süvöltőt.

Nap végén holtra váltan vánszorogtam ki az iskolából, mikor is elkapott a tanszékvezető és közölte, hogy a gyerekek egyszerűen imádnak engem! Átfutott az agyamon, hogy 1) jó ég, mi lenne, ha nem szeretnének és 2) nyilván a szép erős torkom miatt kedvelnek.

És hogy hogyan tölti egy kezdő tanár az első munkanap utáni estéjét? A blogírás mellett mézes teát iszik, hogy kímélje a kis torkát és hogy felkészítse azt a holnapi megpróbáltatásokra. Közben játékokat keresgél a neten, hogy valamivel levezesse holnap a kis ördögfiókák energiáit. Mindezt macskával a hasán teszi.

Oh, a tegnapi répamese emlékére: R.I.P. répa 🙁

répa

“Too cool for school” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Sooo, dear class.

    This is a perky little lady with BIG FKN VOICE, a sparkling bunch of piercings, a tattoo and a true fairy face. Oh and don’t forget her visible HAIR.

    Let me introduce your first teacher crush :3

    … valószínűleg tényleg imádnak, de hát na. Így néz ki a kis padisahok szeretete.

      1. Nem mondta volna Tülök bej Timon bej vagy ki*, ha máshogy lenne. Végül is most dől el, mit érdemes csinálnod a jövőben és hogyan 🙂

        *Timur márpedig a BodyMattersben a cicaszemű, műkezes fiúka neve és senki másé. Pont.

  2. Jaj ide is egy Coleho idézet kéne, de azt nem találtam, de van Lev Tolsztoj:

    Szeretet nélkül lehet fát aprítani,
    és szeretet nélkül lehet téglákat formálni,
    de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!

    Na én ezt annyiban módosítanám, hogy szeretet nélkül tök jó gyereket aprítani! Tuti, hogy Tolsztoj is ezt akarta mondani. Meg hát, mint tudjuk, időnként Teréz Anya is belerúg egy-egy kölyökmacskába, mikor senki sem látja. A tanári hivatás szép dolog – azt mondják. Én nem tudom, hisz tanár vagyok. 😀

    Viccet félre: vigyél sok-sok parasztvakító cuccot nekik. A kölykök olyanok, mint a halak: imádják a színes, csillogó dolgokat. Vigyél csipogó labdát (amit ha random csipognak, vegyél el tőlük és told le a torkukon :D), meg olyan idióta dalokat taníts nekik, hátha rájönnek, hogy mákuk van veled, aki a nagy Európából jöttél, és most itt letolod az összes 21. századi módszertant a torkukon, melynek hozadéka minden kétséget kizáróan angoltudás lesz a végeredménye. esetleg lehet bingózni – ezt talán még ők is felfogják, hogy mi -, esetleg lehet székfoglalót játszani velük – tudod, mint a szüreti bálon ’96-ban, ahol a lányok a zegyik sarokban szorongtak ,a fiúk a másikban. Lehet velük Dungeons and Dragonst is játszani -nem, nem a szerepjátékot, ez egy ESL-re alkalmazott fajtája -; az kiba cool, mert előtte tudsz nyomtatni sárkányos képeket meg minden. Melyik hülyegyerek ne szeretné a sárkányokat?

    Amúgy meg itt egy jó kis website:

    http://www.ajarn.com/blogs/geoff-richards/games-for-large-unruly-classes/

    ja és ahogy beszéltük, tudják meg, ki a magyarok istene – no meg, hogy ki is az a Father Abraham. (én azt hazudnám, hogy a nagyfaterom :D:D:D)

    https://www.youtube.com/watch?v=WKbmqYqWKXY

    Enjoy! 🙂

  3. Jaj, mekkora dezsavűm van Indiából!
    Két különbség: Az én “mesteremnek” összesen alig volt meg a 22 éve, nemhogy oktatásból. Csinos lány volt.
    Másrészt a kifinomult pedagógiai trükkjei közé tartozott egy harminc centis fém vonalzó is, amit bár kölcsön nem adott, jelezte, hogy bátran osszak ki én is tetszés szerinti nyakleveseket. (Sosem tettem.) Ja, a gyerekek IMÁDTÁK őt!

    1. Ezek szerint a jelenség országos.

      Nálunk nem szabad bántalmazni a kölyköket, bár egyes napokon még mindig úgy érzem, hogy bekamuzom, hogy Európában a legmenőbb magánsuliban sündisznóval törlik ki a rossz gyerekek popperját, hátha elhiszik és megújíthatom a regulázási gyakorlatot! 😀

Hozzászólás a(z) ZsuzsaBehrem bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..