Közügy Munka Politika

A családi élet végnapjai

14 április 2016

Széthullott életek

nofamilyMegrendülten olvastam a minap, hogy a magyar családok meghitt életének
befellegzett, leáldozának szép napjai, finito, mert a kapitalista karvalytökű kilincsorrú libsi banda a búvárember ügynökeivel
kisimlizte Obamától, hogy oldassék fel az vasárnapi boltzár; a kérés megfogalmazásakor a Tudjukkik a “Nagymúltú népünk lingvisztikai képeskönyve óvodásoknak” egy példányát lengették, az ötödik oldalon a “vasárnap – vásárnap” kifejezéspárt gondosan aláhúzták sárga kiemelőfilccel. A megbeszélést követően apokrif átkot olvastak minden igaz magyar fejére, orrotfújtak egy magyar zászlóba, minden magyar péniszt félárbócra eresztettek és elvonultak egy tipikus baloldali drogbulival egybekötött szodómiára.

Leslie Fatnek persze se éjjele, se nappala. A hivatali munka leteltével fejvesztve szalad haza, fejére alsónadrágot, testére latexruhát húz, hátára veszi a családi kiszerelésű hatlövetű technokol-ragasztópisztolyt és nekiindul az utcáknak, hogy összeragasztgassa a széthulló magyar családokat, mielőtt még túl késő lesz. Boltozatos tyúkmelle zihál a kimerültségtől, de kitartása nem lankad – tudja jól, hogy nemes a cél.

A kutyaházelnök félelmei nem alaptalanok, hiszen mindannyian jól tudjuk, hogy a magyar családok békés magánéletének záloga bizony egy olyan vasárnapi környezet megteremtése, amikor egyszerűen nincs más lehetőséged, mint a családoddal lenni. A magyar ember, a puszták puruttyája elpuhult már, mióta szattyánbőrbe bújtatott seggét elhelyezte a Kárpát-medencében és nincs felkészülve arra, hogy maga hozza meg az életét érintő kérdéseket, a legegyszerűbb, ha szépen rátaszigáljuk a Helyes Útra, Ahol Jó Lesz Neki.

S a nép, az istenadta nép megragadá az klaviatúrát, hogy kifejezhesse álláspontját, melyhez joga is van az idők kezdetétől fogva, mikor Isten a nyolcadik napon megalkotá a “LIKE” gombot a “SHARE” funkcióval; az internetet megszállták a családjuk boldog jövőjéért aggódó dolgos munkásemberek, kiknek lelke s mája fehér, mint a hó, s elméjüket nem bántják komplex gondolatok.

no-familyÉn pedig itten a jól csengő Balikesirben csak ámulok és bámulok, hogy mi ez a kurva cirkusz már megint – ó, hát persze, a boldog családi életünkért aggódunk, mert az biza semmivé lesz, amint kinyit az első Tesco; abban a pillanatban, ahogyan majd a reggeli friss levegőt betölti a gazdaságos kifli ropogós illata, anyák ezrei kezdik műzlit búró gyermekeik fejét a falhoz verni, szemükben megszállott tűz lobban, a házimunkát orvul a férj nyakába basszák majd hamar neccharisnyát húznak, kifestik magukat és szaladnak csajos programra a plázába. Persze asszonyainkról jól tudjuk, hogy jóravaló lélek mindahány, de azért nem baj az, ha néha emlékeztetjük őket, hogy az ő helyük biza’ nem a “kasszagép vagy a pult mögött” van, hanem a család mellett, ha tetszik, ha nem – de hát nyilván nekik is jó ez így, há’ mondtam má’ hogy jóravaló lelkek, na.

Az élet szomorú alapigazsága, hogy sosincs annyi időd, amennyit szeretnél (kivéve, ha milliomosok a szüleid és már 5 éves korodban tudod, hogy CEO leszel egy világszinvonalú cégnél, de induljunk ki a realitásokból), és sosem töltesz annyi időt a számodra fontos emberekkel, amennyire úgy érzed, hogy szükséged lenne.
Pál Feri mondotta volt igen helyesen, hogy ha a lényegre koncentrálsz, 15 perc is elég; én két évet töltöttem távol a Fatihtól, most pedig a nyolcadig hónapot tolom  a családom és a barátaim nélkül, heti hat napot dolgozom (kivéve mikor egyhuzamban 12-t), és még mindig hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az igazán fontos kapcsolatok kibírják a terhelést és a távolságot.

Persze nem kizárt, hogy tévedek, és ha ez bebizonyosodik, már megyek is a barikádokra libsi családgyilkoló kapitalistákat egyelni.

 

You Might Also Like

3 hozzászólás

  • Reply Jools 14 április 2016 at 22:25

    Méghogy nyolc hónap… eónok azok édes húgám, szerintem legalább két titokzatos csillagálláson, három földtörténeti koron és majdnem egy új Harry Potteren vagyunk túl azóta. Biztos, hogy elszámoltad.

    Valószínűleg azért, mert vasárnaponként vásárolni jártatok eddig is.

  • Reply Anyád 15 április 2016 at 10:46

    Változatlanul boldoggá tesznek az írásaid és az is, hogy te vagy a(z egyik) lányom.
    Nagy ölelés.

  • Reply 15 április 2016 at 18:33

    imádom olvasni az írásaidat! 🙂 :*

  • Leave a Reply