Törökbe fogadva
Üvöltő szelek
Túlvagyok az első munkanapon, kóválygok a felismerés súlya alatt, hogy habár az angol tanítás igencsak megbecsült és nagyra tartott hivatás Törökországban, erről a diákoknak elfelejtettek szólni.
Én még soha ebben a rohadt életben nem láttam ennyi neveletlen kölyköt! 20-an vannak egy osztályban, de a zajszint alapján ez akár 50 is lehetne. Kiabálnak, felállnak a helyükről és sétára indulnak az osztályteremben, FOLYAMATOSAN pofáznak és elvétve kegyeskednek angolul megszólalni.
Tiszta szerencse, hogy ma megtaláltuk a régi pendrive-omat.
Ugyanis az újat kimostuk.
Pillanatok, amikor megértünk valamit az életről
Ismeritek azt, amikor valami egészen apró dolog döbbent rá titeket az élet valamelyik nagy igazságára? Ahogyan a tavaszi napfény beáramlik a szobádba és elmerengsz azon, milyen jó érzés élni. Valami ilyesmi történt velem a minap, és egy apróságból messzemenő következtetéseket sikerült levonnom.
Történt ugyanis, hogy gomba levest akartam volt főzni, de odaégettem a répát. Valószínűleg szivatóval és ragasztóoldóval kell majd levarázsolnom a darabkákat a lábos aljáról, mert egyelőre úgy tűnik, a répa hosszabb távon tervez ott maradni. “Gasztrokatasztrófa és öltöztetős játék” bővebben
Amit már lehet tudni
Szombat óta boldog macskatulajdonosok vagyunk. Szemünk fénye egy sárga cirmos, akit az utcáról szedtek össze, kb. két és fél hónapos, és elfogulatlanul állíthatom, hogy a világ legdrágább kis teremtménye. A fennkölt Köfte nevet adtam neki a keresztségben (még nem tisztáztuk, hogy a macska az én vagy a Fatih vallását követi-e, így bátran merek fogalmazni), ami egyébként egy állati finom török fasírt. A névadás kapcsán a következő párbeszéd hangzott el köztünk:
Fatih: Ne nevezd már Fasírtnak!
Zsu: De miért ne?
Fatih: Mert folyton éhes leszel és fasírtot akarsz majd enni, ha a macskára nézel.
Zsu: … pontosan. Tehát minden marad a régiben.
Amikor nem tudok elaludni
Ez a többedik ilyen éjszaka a héten, hogy hajnali négyig képtelen vagyok elaludni, csak forgolódok és szenvedek. Jó lenne azt mondani, hogy az élet megfoghatatlan törékenységén és összetettségén merengek, de hát a lóf frászt, egyszerűen csak nem tudok aludni, és addig bámulom a sötétséget, amíg az már bemászik egészen a fülembe és belefájdul a fejem. Ilyenkor általában azt csinálom, hogy… öööö, hát nem csinálok semmit, csak megadóan várom, hogy elaludjak.
Ma volt nálunk vendégség, átjöttek a férjem barátai, rövid és csendes este volt, alig voltunk kilencen és már hajnali egykor el is mentek*. Ez volt az Első Hivatalos Vendéglátásunk Házaspárként (EHVH) és mivel senki nem halt meg vagy fakadt sírva, sikeresnek értékelem az estét.
A Macskavásárlás Legsötétebb Bugyrai
Immáron a második napom (napunk, mert a Fatih is bevonódott érzelmileg) szopódik el arra, hogy milyen macskánk is legyen. Olyan egyszerűnek tűnt! Egy alaposan kiépített kohn-cepcióval feküdtünk neki a kérdésnek, mert gondoltuk tudjuk, mit akarunk (nagy tévedés), mert nyilván egy van-macska kell nekünk. Lederiváltuk hogy egy török macska majd jól érzi magát egy (részben) török családnál. A férjem mérnök, így nálunk a rideg tények nagy megbecsüslésnek örvendenek.