Szögezzük le, hogy én tényleg nem akartam tanár lenni.
Nem mintha olyan rossz tanáraim lettek volna anno; voltak jók, voltak nagyon jók, volt pár kiemelkedő egyéniség is, voltak a teljesen korrektek, és volt egynéhány igazán borzalmas is (az egyik az bazmeg a FARZSEBÉBEN hordta a FÉSŰJÉT /fószerről van szó/ és ÁTÍRTA Petőfi verseit, mert “szerinte az úgy jobb”. Na ő mondjuk elég kemény arc volt). “Hogyan lettem tanár és miért nem írok blogot” bővebben
Család csak egy van (kivéve nekem, akinek kettő)
Családlátogatás
Még vagy két héttel ezelőtt elutaztunk a festői Adanába családlátogatni, amitől engem már előre kivert a rossebes frász; na nem mintha a családdal bármi gond lenne, csak a legutóbbi családlátogatáskor, ami egyben az első is volt még 2013-ban történt, traumatizálódtam.
Alant jönnek a borzongató részletek.
A hatodik hónapban
Fölföldobott mérföldkő, ki tudja, hol áll meg?
Ma van pontosan 6 hónapja, hogy
kiköltöztem a jól csengő Balikesirbe! Úgy döntöttemtünk, hogy a jeles nap megérdemli, hogy megemlékezzek erről a csodálatos, demokráciában fulladozó országról és dicső népéről – nem titkolt célom az új ismeretek közvetítésén túl a szórakoztatásotok. Lássuk aztat a szőrös, vízipipát és rakit burutykáló török medvét!
XXIst century bitchas
Mint tudjátok, MacGyver Fatih a férjem, így segítségemre van az olyan érzékeny területein az életnek, mint a magas dolgok polcokról való leemelése, kombi szerelése hajszárítóval, vagy esetünkben a blog szekszisítése. “XXIst century bitchas” bővebben
Must Read rovat
Kegyetlenül kemény könyvek
Tudnunk kell rólam, hogy utoljára 20 éves koromban bőgtem el magam egy könyvön – a Lolitáról beszélünk, a nappaliban ülök a fotelemben (ami egyetemi éveim alatt a kutya fotelévé vált valahogy, illetve megosztoztunk rajta, nappal az enyém volt, éjjel pedig őnagysága sunnyogott fel rá, mert a kézzel szőtt perzsaszőnyeg meg a pihipuhi kutyaágy nem elég kényelmes. Egy időben próbáltam megakadályozni a folyamatot az emberi élet kioltására is alkalmas, 10 kilós oszmán török-arab-angol szótárkőtábláimmal, de reggelre mindig magicly lekerültek a padlóra, anyukám csak a vállát vonogatta szendén, tehát gyanítható, hogy a kutya minden éjjel titkon hüvelykujjakat növesztett és leemelte a zergebaszótárakat a fotelből), szóval a nappaliban ülök, folynak a könnyeim ahogyan az utolsó oldalt olvasom, és képtelen vagyok szabadulni az érzéstől, hogy Isten tenyerén vagyok.