Ahová nem süt be a nap
Emlékszem a gimiből az igazgatómra, aki folyton farmert hordott, időnként égő cigivel mászkált a folyosókon, és amikor véletlenül órát tartott, a mondat közepén random felemelte a hangját és átváltott üvöltő dervis-hangfekvésbe, ami engem annyira meglepett mindig, hogy lefejeltem az asztalomat. Meg az a hír járta róla, hogy 7/24-ben az irodájában tetriszezik (kivéve amikor dohányzik valahol), és elvből nem dolgozik zsinórban három percnél többet.
Néha elgondolkozom azon, hogy vajon minden iskolaigazgató elmebeteg farok-e, vagy csak nekem van ilyen állati nagy szerencsém. “A függöny mögött” bővebben