Amit már lehet tudni
Szombat óta boldog macskatulajdonosok vagyunk. Szemünk fénye egy sárga cirmos, akit az utcáról szedtek össze, kb. két és fél hónapos, és elfogulatlanul állíthatom, hogy a világ legdrágább kis teremtménye. A fennkölt Köfte nevet adtam neki a keresztségben (még nem tisztáztuk, hogy a macska az én vagy a Fatih vallását követi-e, így bátran merek fogalmazni), ami egyébként egy állati finom török fasírt. A névadás kapcsán a következő párbeszéd hangzott el köztünk:
Fatih: Ne nevezd már Fasírtnak!
Zsu: De miért ne?
Fatih: Mert folyton éhes leszel és fasírtot akarsz majd enni, ha a macskára nézel.
Zsu: … pontosan. Tehát minden marad a régiben.