Beküldve:

Dolgozz, dolgozz, dögölj meg

A munka öröme

Utáltam az előző munkámat. Napi 9 órában ültem a számítógép előtt excel file-okat kurkászva és számlákat küldözgetve, telefonálgatva a cég értékesítőinek/ ügyfeleinek/ ügyfélszolgálatosainak/ a főnökeimnek, és a munkám két nehézségi fokozat között ingadozott:

  1. Ha becipelsz az irodába egy odakünn kapirgáló kendermagos tikot, az is röhögve megoldja az aktuális feladatot;
  2. Olyan számlavezetési hibákat tartalmaz a folyószámla még Kr.e. 30-ból, hogy a Jóistenke adja a másikat. Természetesen az elődöd, aki összebaszta az accountot, már rég nincs a cégnél, a főnökeid pedig túl fáradtak/letargikusak/hülyék ahhoz, hogy egyáltalán felfogják a probléma lényegét, de onnantól, hogy felhívod a hibára a figyelmüket, minden második nap emlékeztető e-mailekkel basztatnak, hogy megoldottad-e már az ügyet.

“Dolgozz, dolgozz, dögölj meg” bővebben

Beküldve:

Hogyan baszd el a hétvégéd for dummies

Két nap jól megérdemelt agyérgörcs

weekendTörtént pedig napjainkban, hogy időtlen idők óta megajándékozott a török magánszféra egy két, azaz KÉTnapos hétvégével, minek is volt szerencsém annyira örülni, mint a majom a csávója farkának.

(A török magánszféra ars poeticája egyszerű és lényegretörő: ha nem akarsz éhen halni, akkor dolgozz. Sokat. Nagyon, nagyon, nagyon sokat. Ja, és köszönd is meg.) “Hogyan baszd el a hétvégéd for dummies” bővebben

Beküldve:

Back to the Factory

Another dick in the hole

maxresdefaultMeglep, hogy ilyen gyorsan lement az első iskolahét, pedig megesküdtem volna, hogy soha nem lesz vége. Reggelente megszámoltam a lábujjaim és hogy hány nap maradt még péntekig, kedvetlenül kikecmeregtem a konyháig, aztán ölbenmacskával burutykáltam a kávémat jó húsz perceken keresztül, üresen bámulva a falat, és azt számolgatva, hogy hány óra múlva fogok hazaérni – pedig még el sem indultam. “Back to the Factory” bővebben

Beküldve:

Repülések/zuhanások

Hűvös szelek járnak

leaving-homeVége van a nyárnak, visszavonhatatlanul és végérvényesen, és úgy látszik, a nyári szünet ideje ugyanolyan misztikusan és hihetetlen sebességgel felszívódik a francba, mint amikor még az iskolapad másik oldala volt nekem a hazai pálya.
Az ember lánya nekikezd egy macskás nyújtózással és a biztos tudattal, hogy “ennek a nyárnak sosem lesz vége”, mert bármeddig előrenézel az időben, ott még mindig nyár van, szabadság és napfény – a te időd és a te nyarad.
Aztán egyszerre azon kapod magad, hogy holnap megint munkába kell menni, hogy valamiért állatira fáj a fejed, és bármit megtennél azért, hogy a szünet egy-két napocskával tovább tartson még, mert te még nem vagy felkészülve az elkövetkezőkre, csak még egy napot, légyszi, könyörgök, csak még egyetlenegy napot adjatok nekem… “Repülések/zuhanások” bővebben

Beküldve:

A meló ötven árnyalata

Amikor hányni jár beléd a lélek

SNu9zdmvA minap langyos mosollyal félrecsalogatott a tanszékvezető és cinkos kacsintásokkal elmesélte, hogy hát ő épp a minap is rólam beszélgetett az igazgatóhelyettessel, és megállapították, hogy micsoda egy isten áldása vagyok én, hiszen mindig mosolygok, sosem panaszkodom és folyton derűs vagyok.

Komoran megállapítottam magamban, hogy a fentiek bizony a közelgő idegösszeroppanás biztos jelei. “A meló ötven árnyalata” bővebben

Beküldve:

Szépségeknek szalonja

S  az asszony elhagyja házát, ragaszkodik férjéhez s lesznek egy testté, s mennek szépségszalonba külhonban

tumblr_nnky1sqA5u1qaq9exo1_1280Emlékeztek még az őszi gyantafiaskóra? Valahogy azóta nem volt kedvem házi praktikákkal szépülgetni, mert a Fatihnak már rendszeresen és napi szinten van munkája, szóval nem biztos, hogy haza tud szaladni hogy hozzon égésre való krémet/poroltót/defibrillátort. Meg már itt a Köfte velünk, akiért felelősséggel tartozom és a biztonságáért felelek, és ha elvéreznék egy házi szemöldökszedés alkalmával (simán kinézem magamból), nem tudom, ki etetné és takarítgatná a kis budiját, szóval jobb így mindenkinek.

A hozzáállásommal egy ütemben erősödött és vált robosztussá a szemöldökszerkezetem, és mikor reggelente már csak Brezsnyevnek neveztem a tükörképem, beláttam, hogy ez így nem mehet a végtelenségig és az angol parlament sorsára kell jutnom; sirtelenítésre van szükség.

“Szépségeknek szalonja” bővebben

Beküldve:

Hogyan lettem tanár és miért nem írok blogot

Kezdjük a tanársággalbeing_a_chemistry_teacher_is_tough-221329

Szögezzük le, hogy én tényleg nem akartam tanár lenni.
Nem mintha olyan rossz tanáraim lettek volna anno; voltak jók, voltak nagyon jók, volt pár kiemelkedő egyéniség is, voltak a teljesen korrektek, és volt egynéhány igazán borzalmas is (az egyik az bazmeg a FARZSEBÉBEN hordta a FÉSŰJÉT /fószerről van szó/ és ÁTÍRTA Petőfi verseit, mert “szerinte az úgy jobb”. Na ő mondjuk elég kemény arc volt). “Hogyan lettem tanár és miért nem írok blogot” bővebben

Beküldve:

Az ember és az elemek kiegyenlítetlen küzdelme

Újfent ráébredtem az ember kicsinységére

plugin
“Ezt valahol be tudnám dugni?”

… mert ugye mire is mennénk a civilizációs csecsebecsék nélkül? A tévé, a padlószőnyeg, a kávéfőző, a mosógép, a napszemüveg, az okosóra meg a’ internet. Visszavonhatatlanul belegyógyultak a mindennapjainkba, és amennyiben bekrepál valami, ott állunk tanácstalanul, és legott kihívjuk a megfelelő szerelőt, valamint összetett lelki konfliktust élünk át mindaddig, míg fent nevezett le nem száll közénk a mennyekből, és életet nem lehel a ketyerénkbe.
Rosszabb esetben a szerelő későn érkezik, és mikor belép, mi magzatpózban búgunk a padlón és azon szorongunk, hogy mihez is kezdjünk az életünkkel; aztán szerencsére visszavarázsolódik az internet/tévé/Candy Crush, megnyugszunk, és megfelejtkezünk az élet nagy kérdéseiről a következő áramszünetig. “Az ember és az elemek kiegyenlítetlen küzdelme” bővebben

Beküldve:

Karácsony másnapja

Amikor a test és a lélek elszakad egymástól

now whatA karácsony elmúltával minden évben úgy érzem magam, mint aki épp most olvasta végig élete legjobb könyvét, és fogalma sincs, hogy ezek után mihez kezdhetne az életével.

Az ember végigrohan ezen a három napon, habzik a szája és a seggén is csomagolópapír fityeg, arcára ráfagyott a joviális mosoly, lóg a bele és el van fáradva, de mikor eljön a 27-e, szomorúan bámulja a karácsonyfát és a lelkében valami beazonosíthatatlan üresség ásítozik, és el nem tudja képzelni, hogy ezt most mivel fogja betömködni.

Az ember én vagyok.
“Karácsony másnapja” bővebben