Beküldve:

A függöny mögött

Ahová nem süt be a nap

Emlékszem a gimiből az igazgatómra, aki folyton farmert hordott, időnként égő cigivel mászkált a folyosókon, és amikor véletlenül órát tartott, a mondat közepén random felemelte a hangját és átváltott üvöltő dervis-hangfekvésbe, ami engem annyira meglepett mindig, hogy lefejeltem az asztalomat. Meg az a hír járta róla, hogy 7/24-ben az irodájában tetriszezik (kivéve amikor dohányzik valahol), és elvből nem dolgozik zsinórban három percnél többet.

Néha elgondolkozom azon, hogy vajon minden iskolaigazgató elmebeteg farok-e, vagy csak nekem van ilyen állati nagy szerencsém. “A függöny mögött” bővebben

Beküldve:

Dolgozz, dolgozz, dögölj meg

A munka öröme

Utáltam az előző munkámat. Napi 9 órában ültem a számítógép előtt excel file-okat kurkászva és számlákat küldözgetve, telefonálgatva a cég értékesítőinek/ ügyfeleinek/ ügyfélszolgálatosainak/ a főnökeimnek, és a munkám két nehézségi fokozat között ingadozott:

  1. Ha becipelsz az irodába egy odakünn kapirgáló kendermagos tikot, az is röhögve megoldja az aktuális feladatot;
  2. Olyan számlavezetési hibákat tartalmaz a folyószámla még Kr.e. 30-ból, hogy a Jóistenke adja a másikat. Természetesen az elődöd, aki összebaszta az accountot, már rég nincs a cégnél, a főnökeid pedig túl fáradtak/letargikusak/hülyék ahhoz, hogy egyáltalán felfogják a probléma lényegét, de onnantól, hogy felhívod a hibára a figyelmüket, minden második nap emlékeztető e-mailekkel basztatnak, hogy megoldottad-e már az ügyet.

“Dolgozz, dolgozz, dögölj meg” bővebben

Beküldve:

Back to the Factory

Another dick in the hole

maxresdefaultMeglep, hogy ilyen gyorsan lement az első iskolahét, pedig megesküdtem volna, hogy soha nem lesz vége. Reggelente megszámoltam a lábujjaim és hogy hány nap maradt még péntekig, kedvetlenül kikecmeregtem a konyháig, aztán ölbenmacskával burutykáltam a kávémat jó húsz perceken keresztül, üresen bámulva a falat, és azt számolgatva, hogy hány óra múlva fogok hazaérni – pedig még el sem indultam. “Back to the Factory” bővebben

Beküldve:

A fény az alagút végén

Icc dö fááájnöl káuntdáun

leaving school
Így lécelek le az utolsó iskolai napon

Nem hittem volna, hogy ez a gyakorlatban lehetséges, de bazmeg jobban várom a tanév végét tanárként, mint anno diákként. Ha az Utolsó Tanítási Nap emberi lény lenne és összetalálkoznánk, bármit megadnék neki azért, hogy az enyém legyen. BÁRMIT. A vesém. Az álmaim. Az utolsó cigim. A testem. A kávém.

“A fény az alagút végén” bővebben

Beküldve:

A meló ötven árnyalata

Amikor hányni jár beléd a lélek

SNu9zdmvA minap langyos mosollyal félrecsalogatott a tanszékvezető és cinkos kacsintásokkal elmesélte, hogy hát ő épp a minap is rólam beszélgetett az igazgatóhelyettessel, és megállapították, hogy micsoda egy isten áldása vagyok én, hiszen mindig mosolygok, sosem panaszkodom és folyton derűs vagyok.

Komoran megállapítottam magamban, hogy a fentiek bizony a közelgő idegösszeroppanás biztos jelei. “A meló ötven árnyalata” bővebben

Beküldve:

Az első puff háború

A méltán híres Balikesir krémje

download (1)Mint a legutóbbi tanári meetingen megtudtam, a város legjobb iskolájában van szerencsém tanítani. (Eddig voltak kétségeim, de a sok színes grafikon és az eltökélt arcok végül teljesen meggyőztek.) Mondjuk, na nem mintha megkérdőjelezném egy eredeti, 2016-os Power Point hitelességét, de szerintem jól csengő kicsiny falunk minden kutyakiképző- és fenyítőintézményében ezt bizonygatják, legalábbis nehezen tudok elképzelni olyan iskolát, ahol Vejszel, a nagymúltú létesítmény igazgatója ünnepélyes arccal kijelenti, hogy “Gyerekek, idén csak a tizedik legszarabbak vagyunk, de jövőre belehúzunk!” majd leküld egy gallon őőőő… teát. “Az első puff háború” bővebben

Beküldve:

A családi élet végnapjai

Széthullott életek

nofamilyMegrendülten olvastam a minap, hogy a magyar családok meghitt életének
befellegzett, leáldozának szép napjai, finito, mert a kapitalista karvalytökű kilincsorrú libsi banda a búvárember ügynökeivel
kisimlizte Obamától, hogy oldassék fel az vasárnapi boltzár; a kérés megfogalmazásakor a Tudjukkik a “Nagymúltú népünk lingvisztikai képeskönyve óvodásoknak” egy példányát lengették, az ötödik oldalon a “vasárnap – vásárnap” kifejezéspárt gondosan aláhúzták sárga kiemelőfilccel. A megbeszélést követően apokrif átkot olvastak minden igaz magyar fejére, orrotfújtak egy magyar zászlóba, minden magyar péniszt félárbócra eresztettek és elvonultak egy tipikus baloldali drogbulival egybekötött szodómiára.

“A családi élet végnapjai” bővebben

Beküldve:

Bevásárlás angolul

Osztálykirándulás a’ bótba’

shoppingAz új iskolámban összesen 11-en vagyunk angol tanárok, és már csak a nagy számok törvénye is biztosít róla, hogy legyen közöttünk néhány szerencse nélküli, elvetemült seggfej is. Az egyikük kitalálta, hogy iskolai program keretében hurcoljuk el a negyedikeseket a közeli áruházba, mert ott majd “milyen jól fogják hasznosítani az angoltudásukat.”
Ekkor elnézést kértem, a mosdóba fáradtam, a toalettbe kucorodtam, magamra húztam a fedelét és iszonyatosan jót röhögtem, mert:

  1. A neves közeli áruház neve KIPA, és nem tudtam másra gondolni, csak hogy mielőtt az odaépült volna, tuti egy kohnkurens SÁBESZ DEKLI volt a telken;
  2. A negyedikeseknek, minden eddigi erőfeszítésem ellenére, jelenleg nincs olyanja, hogy hasznosítható angoltudás. De még ha lenne is, hát mi a pék faszát is kezdenek vele majd egy török áruházban a török kiszolgálók és a török kasszások között? Hát szegényeket oltári hülyének nézné ott mindenki, hiába mondanák hogy Ih möhte ön epöl, a várt hatás helyett legjobb esetben is egy értetlen “nedijon szen kárdesim?”-re számítok. (“Mit te mondasz, testvérem?”)

Előre sajnáltam azokat a szerencsétlen tanárokat, akiket besoroznak majd erre a tripre.
Mikor kiheherésztem magam és visszatértem a tanáriba, megtudtam, hogy én leszek az egyik ilyen szerencsétlen. “Bevásárlás angolul” bővebben

Beküldve:

A színfalak mögött

Mi történik a tanáriban?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem diákként kifejezetten érdekelt,staff-room hogy mit művelnek a tanáraim két óra között. A tanári, mint olyan, érdekes helynek látszott, de mikor valamiért be kellett mennem oda, mindenki abbahagyta, amit éppen csinált, és várakozóan nézett rám, így nem tudtam őket tetten érni, amint asztalon ülve dohányoznak, kecskét áldoznak vagy sátánista rockot hallgatnak.

Most már viszont ugye bennfentes vagyok, így elsőkézből tudósíthatok a tanári rejtelmeiről.  “A színfalak mögött” bővebben

Beküldve:

Házimunka és egyéb katasztrófák

Az ébredés biztos receptje 

Hetek óta hányni jár belém a lélek. Vannak pillanatok amikor élvezem a tanítást,

"It looks like you have everything under control."
“Úgy látom itt minden a legnagyobb rendben van”

de ezek a diadalmas másodpercek hamar elmúlnak és azon kapom magam hogy legszívesebben a zsebszörnyek orrát és száját is motiváló matricákkal ragasztanám be (‘You are a star!’ valamint ‘Student of the week’), és ha ellilul a fejük, majd elgondolkozom, hogy levegyem-e róluk.

Mivel közvetlen feedbacket nem kapok, ezért általában nem is tudom, hogy most jól csinálom-e amit csinálok, ami azért elég zavaró. Továbbá spleenes nemtörődömséggel nyugtáztam, hogy a torkom soha nem fog meggyógyulni teljesen, mivel hétfőtől péntekig üvöltök, mint a fábaszorult fér tanítok. “Házimunka és egyéb katasztrófák” bővebben