Bevásárlás angolul

Osztálykirándulás a’ bótba’

shoppingAz új iskolámban összesen 11-en vagyunk angol tanárok, és már csak a nagy számok törvénye is biztosít róla, hogy legyen közöttünk néhány szerencse nélküli, elvetemült seggfej is. Az egyikük kitalálta, hogy iskolai program keretében hurcoljuk el a negyedikeseket a közeli áruházba, mert ott majd “milyen jól fogják hasznosítani az angoltudásukat.”
Ekkor elnézést kértem, a mosdóba fáradtam, a toalettbe kucorodtam, magamra húztam a fedelét és iszonyatosan jót röhögtem, mert:

  1. A neves közeli áruház neve KIPA, és nem tudtam másra gondolni, csak hogy mielőtt az odaépült volna, tuti egy kohnkurens SÁBESZ DEKLI volt a telken;
  2. A negyedikeseknek, minden eddigi erőfeszítésem ellenére, jelenleg nincs olyanja, hogy hasznosítható angoltudás. De még ha lenne is, hát mi a pék faszát is kezdenek vele majd egy török áruházban a török kiszolgálók és a török kasszások között? Hát szegényeket oltári hülyének nézné ott mindenki, hiába mondanák hogy Ih möhte ön epöl, a várt hatás helyett legjobb esetben is egy értetlen “nedijon szen kárdesim?”-re számítok. (“Mit te mondasz, testvérem?”)

Előre sajnáltam azokat a szerencsétlen tanárokat, akiket besoroznak majd erre a tripre.
Mikor kiheherésztem magam és visszatértem a tanáriba, megtudtam, hogy én leszek az egyik ilyen szerencsétlen. “Bevásárlás angolul” bővebben

Család csak egy van (kivéve nekem, akinek kettő)

Családlátogatás

hqdefaultMég vagy két héttel ezelőtt elutaztunk a festői Adanába családlátogatni, amitől engem már előre kivert a rossebes frász; na nem mintha a családdal bármi gond lenne, csak a legutóbbi családlátogatáskor, ami egyben az első is volt még 2013-ban történt, traumatizálódtam.

Alant jönnek a borzongató részletek.

“Család csak egy van (kivéve nekem, akinek kettő)” bővebben

Bursa, te csodás

Osztálykirándulás az Elm utcában

Hát ki ne akarná osztálykirándulásra vinni ezeket az angyali ötödikeseket? Hát ki ne akarná?!?! HÁT KI?!bursa

Nos, pár hete a főnököm elém állt, és megkérdezte, hogy nem kívánok-e ellátogatni Bursába a kölykedvényekkel. Semmi nyomás, de ő már megpendítette nekik, hogy lehet, hogy én is megyek, és azóta állati boldogok meg izgatottak, és rém csalódottak lennének, ha mégsem mennék… szóval, van kedvem hozzá?
Hát így esett, hogy múlt héten meglátogattam a festői Bursát egy falkányi sikítozó-visongó kislánnyal, továbbá három megcsömörlött kollégával.

Annyira pihentető volt, hogy egy csomó hajam kihullott nap végére.

“Bursa, te csodás” bővebben

Izmir, te csodás

Szombaton Izmirbe látogattunk, mert ott rendezték az idei építőmérnökök szakmai kiállítását. Nem kell azt hinni, hogy kaptam ajándékba egy romantikus hétvégét vagy ilyesmi, a nagy lórépát, kizárólag szakmai érdeklődés vezette a férjemet, én meg mentem utána – két autóbusznyi további építőmérnök bácsi és néni társaságában.

Történelmi érdektelenségek

Izmir eredeti neve Szmirna és a görögök fennhatósága alá, meg aztán a Bizánci Birodalomhoz tartozott egészen 1076-ig, amikor is a törökök elfog békésen beolvasztották az Oszmán Birodalomba, akik a város nevét Izmirre változtatták. Mert keresztény vallási központokat jódlizva-nevetgélve szoktak átadni más országoknak; mindennapi eset. Érted, kit izgat Izmir, amikor nekünk ott van a Vatikán, jóleszaz. Ugyan tengerpartja nem annyira van, de van őőőő… galamb, igen, egy csomó galamb. Allah veled is, testvérem. “Izmir, te csodás” bővebben