Pár szót az újévről

Az ígéretek napja

Elkezdek sportolni. Leszokom a dohányzásról. Munkahelyet váltok. Kedvesebb leszek anyámmal. Leadok 10 kilót. Spórolni fogok. Abbahagyom az ivást. Élvezni fogom az életet. Eljárok templomba. Több zöldséget eszem. Visszafizetem a tartozásom. Megtalálom az igaz szerelmet. Elutazom álmaim országába. Több időt töltök a családommal. Több időt töltök a barátaimmal. Megtanulok valami újat. Nyitottabb leszek.
Idén már tényleg majd meg is tartom a fogadalmaimat remélhetőleg, ha Isten is úgy akarja és ha nekem nem lesz túl kényelmetlen persze.

Az ígéret földje

Az újév háttértartalmának megértéséhez kevés az én tikszaros logikám. Ezen a napon halt meg anno IV. Szent Szilveszter pápa, eseményileg kb. ennyi köthető ehhez a dátumhoz (ha nem számítjuk a tömegesen érkező detoxjáró fagyosszenteket, akik hagyománytiszteletből elzarándokolnak a Nyíőo Gyula Kórház Addiktológiai Osztály és Kijózanító Állomására, ruháik megszaggatva, arcukon megül az ostobasággal kevert üveges áhitat). Most komolyan mindenkinek annyira ellenszenves volt az öreg IV. Szilvi hogy alkoholmámorral meg tűzijátékkal ünnepli a napot, mikor csóri eltávozott ebből a földi árnyékszékből, vagy van itt valami logikai hiátus, amiről senki nem beszél?

Azon az alapon ünneplünk, hogy már nincs hová lapozni a naptárban? Ennyi erővel félpucérra vetkőzve dajdajozhatnék két rumbatökkel az erkélyen minden egyes befejezett könyv után.
Vagy itt most erről a romantikus vége-az-évnek-és-a-következő-jobb-lesz dologról van szó? Nos, akár keddenként is berúghatnék listákat irkálva és tűzijátékozva, mert a szerda biztosan tutira sokkal jobb lesz.

Mindehez még jönnek a lassan követhetetlen mennyiségűre duzzadó álnépi álhiedelmek, a what-to-do-and-not-to-do útvesztőjében, aminek az lesz a vége hogy a nappali közepén fogok ülni (szigorúan Kelet felé tájolva, hogy bevonzzam az ébredő energiákat) partikalapban, egyik kezemben tál lencse, a másikkal mézet dürückölök a férjem bankkártyájára (jaj, vagy hitelkártya? Meg kell néznem a Terebess-féle keletgyűjteményben, nehogy rosszul csináljam!), hogy édesek és gazdagok is legyünk 2016-ban. Ja, és közben azt hiszem smárolnunk is kéne, hogy a szerelem is megmaradjon.
Jaj, és még ki kell keresnem a megfelelő apokrif átkot is, amit a petárdázókra kell olvasnom (ez szigorúan önszorgalom), mivel nyolcéves korom óta kutyát tartok és testközelből látom évente, hogy szerencsétleneknek mennyire nem bejövős ez a robbantgatós cucc. Esetleg bevezethetnénk egy sorszámozós rendszert, amivel a kutyások várakozhatnának január 1-jén a baleseti sebészet művészbejárójánál, és átvehetnék az előző este elhullott ujjakat, amik átsütve az éjjelt végigrettegő kutyák jutalomfalatjaként végezhetnék. Az oroszlánkirály óta tudjuk, hogy hogy is van ez az élet körforgásával.

Megnyugtatna, ha az emberiség évi egy napnál gyakrabban alkalmazná az önreflexió ősi kínai művészetét, és ha ezt mondjuk nem bevakkantva tenné. Ha nem listákat írna, hanem gondolkodni kezdene. Ha nem álmodozna egy jobb életről, hanem tenni próbálna érte.

Szerintem nem kérdés, hogy könnyebb/szebb/boldogabb lesz-e az elkövetkező év, vagy hogy lesz-e nőnk, új kocsink, jobb munkánk, zenélő análdefibrillátorunk-

Sosem lesz könnyebb. A kérdés az, lesz-e erő, hit, meggyőződés, ami végigvezet rajta.

(Arra az esetre, ha tévednék, gyorsan veszek egy árvák könnyével higított lencseleves-fürdőt, amibe előzőleg gondosan négylevelű lóheréket és koboldaranyakat kevertem.)