Vattajmizit na meg a KÁVÉ

Erre varjjál gombot!

Vasárnap lesznek ittennék a választások, és I. Erdoğan, a Magasságos úgy látta helyesnek, ha for no actual reason előrébb állíttatja az órákat az országban. A szöveg mellé az, hogy az időeltolódás csak megzavarná az egyszeri primitív választópolgárokat, így inkább a választások előtt essünk túl rajta, gyermekeim. Mondjuk hogy ez mennyiben egyszerűsíti le a dolgokat, abban nem vagyok egészen biztos, én ugyanis átmenetileg azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány és rohangáltam, mint a fejetlen csirke, hogy most akkor mi a fasz.

A török államférfiak már csak ilyenek, el kell fogadnunk, hogy több szuperképesség birtokában szoktak volt lenni. Atatürk egyszerre hét ajrópai nagyhatalom ellen nyert háborút a század elején, Erdoğan pedig uralja az időt. Ez egy ilyen király ország.
Hát de bazmeg az is biztos hogy az Erdoğan nem tervezett aznapra semmi baráti találkozót/nagybevásárlást. El tudjátok képzelni, amikor pánikszerűen kell kérdezgetned a hentest/virágost/trafikost/kollégákat, hogy most akkor mennyi is az idő. Minden, amiben hittem, a valóság megkérdőjelezhetetlen alappillérei, mint például hogy a Föld banán alakú és hogy tudom, mennyi az idő, egyszerre foszlott semmivé, hogy a kurva nénikéjüket. De legalább elmondhatom, hogy ez az ország annyira adja, hogy egy órával a többiek előtt járunk. Höhö. Ha kérdésetek lenne a jövőt illetően, bátran keressetek. Höhö.

Más.

Az én egyetlen kedves kis testvéremtől, kilenc mély bók a nevének, kaptam kávéfőzőt <3 Hát van ennél csodálatosabb ajándok e földön, nem számítva egy tetszőlegesen választott dedikált Szabó Magda-regényt? Az angyali gépezetet Az Öt Tibeti Jógagyakorlatnak (=Tibi) kereszteltem el, mert álhiteles álforrások szerint az maga a fiatalság forrása.

Mialatt a blogot íro óravázlatokat gyártok holnapra, itt iszikézem a fini-mini tejeskávét, amiben se zacc, se jövendőmondás, sem oszmán eleink vére nem csörgedez, hát nem fantasztikus? Mert a függőségekkel is csak úgy vagyok, hogy hajnaldó vagyok kivárni, amíg lehetőségem lesz fejest ugrani beléjük. Ha nincs értelmes, kuttúrá’t ajrópai kávé, akkor polcra teszem a függőségem, de szűzies önmegtartóztató napjaimnak vége! A férjem, aki azt hiszi, a csökkentett kávébevitel oka az éteri, házasságunk felett érzett boldogságos nyugalomnak tulajdonítható, kicsit csalódott lesz, de kiheveri. Utánaolvastam, és ki fogja heverni.

Szerda délutántól munkaszünet lesz egészen jövő hét elejéig. A Török Köztársaság ezekben a napokban ünnepli Atatürk Kenetteljes Parlamentbe Csüccsenését majd Mennybemenetelét. A múltat apró porcelánfiszfaszként tisztelő és babusgató törököktől azt várnám, hogy e szép napok emlékére még többet dolgozzunk, esetleg öltözzünk Felszabadító Háborúnak, hogy ne hozzunk szégyent eleinkre, de végülis ők tudják. Én majd itthon lógázom a lábim és kávét burutykálok.