Az ember és az elemek kiegyenlítetlen küzdelme

Újfent ráébredtem az ember kicsinységére

… mert ugye mire is mennénk a civilizációs csecsebecsék nélkül? A tévé, a padlószőnyeg, a kávéfőző, a mosógép, a napszemüveg, az okosóra meg a’ internet. Visszavonhatatlanul belegyógyultak a mindennapjainkba, és amennyiben bekrepál valami, ott állunk tanácstalanul, és legott kihívjuk a megfelelő szerelőt, valamint összetett lelki konfliktust élünk át mindaddig, míg fent nevezett le nem száll közénk a mennyekből, és életet nem lehel a ketyerénkbe.
Rosszabb esetben a szerelő későn érkezik, és mikor belép, mi magzatpózban búgunk a padlón és azon szorongunk, hogy mihez is kezdjünk az életünkkel; aztán szerencsére visszavarázsolódik az internet/tévé/Candy Crush, megnyugszunk, és megfelejtkezünk az élet nagy kérdéseiről a következő áramszünetig.

Nekünk abban a szerencsében volt részünk, hogy múlt hétvégén nyakunkba zúdult a setét középkor.

Szombat reggel arra ébredtem, hogy azonnali hatállyal megfagyok. Kiolvasztottam a férjemet és eltántorogtunk a termosztátig, ami “Szeretlek titeket, kedves gazdáim” vagy “Jó reggelt lemmingek” helyett azt írta ki, hogy “01 ERROR”. Mivel a fűtés, mint ekvipment, viszonylag új szerzemény a lakásban és még mindig fizetjük a kivitelezői díjait, muszáj voltunk szakszervízt hívni, máskülönben oda a kétéves garanciánk.
A férjem jégcsákánnyal lefeszegette a telefonját a fagyott töltőről és tárcsázta a szervízt, ahol közölték, hogy mi vagyunk a 41-edik betelefonálók a mai napon (ez reggel 10:30-kor történt) és sajnos nem tudják megígérni, hogy nap végéig ki tudnak jönni hozzánk. Ekkor volt, hogy megkérdeztem a férjemet, hogy az általunk is használt márka nagy név-e a fűtésszakmában.

Azt mindenképpen tudni kell a lakásunkról, hogy KURVA NAGY, és magas a plafon, nagyok a szobák, így rekordsebességgel is hűl ki. Szombat reggel például alulról súrolta a 15 fokot.

Magamra kaptam két mamuszt, egy plédet és a macskát, hogy kifáradjak a sarkköri konyhába kávét főzni, ahol a következő kellemetlen meglepetéssel kellett szembesülnöm: nincs víz. Nincs víz. Vagyis nincs forró zuhany. Meg nincs kávé. Meg nincs kulturált vécéhasználat.

Mikor pár perccel később a férjem rámtalált, épp az elszánt szabadságharcos eltökéltségével szememben mentes ásványvizet töltöttem a kávéfőzőbe, arcomon harci festék. A kávét nem adom, nagy Tengri. Vigyél, amit akarsz – a zuhanyt, a budit, a fogmosást, de a kávét nem adom.

Miközben megkávéztunk  a komfortos, 14 fokos lakásban, megtudtam hogy a házat, amiben éldegélünk, Agyalágyult Ali építette úgy 50 éve, és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy a vízvezetékeket legjobb lesz a ház tetején, a pucér ég alá elhelyezni, mert – hát, a magyarázatra csak tippelni tudok:

• A) a csöveket így nem rágcsálhatják meg a szüttyögő tasmánördögök, akik a korban rengeteg kárt okoztan az óvatlanul földre helyezett vízvezetékekben;
• B) így a víz közelebb kerül Allahhoz ott a tetőn, és így kvázi megszentelve csordogál tova kicsiny lakásunkba;
• C) Agyalágyult Ali egyszerűen csak agyalágyult volt, és gőze nem volt az építészetről, ő amúgy is csak egy napra ugrott be Yigit bátyja helyére, aki Erzurumba ment esküvőre, és hát most egy nap alatt mi történhet, komolyan.

Végezetül is mondá az Úr: “Vízvezeték, fagyj be!” S a víz befagyand az vezetékbe, s Behremék víz nélkül maradának.

Miután halálra röhögtem magam a vízvezeték-konstrukción, útra keltünk a szakadó hóban, hogy találjunk egy működő toalettet (ha a megfelelő korban születünk, hőseposz született volna rólunk; a két szerelmes Michelin-baba hóban való kilátástalan sündörgése egy többé-kevésbé higiénikus klozet után).

Ahogy ott tébláboltunk a szakadó hóban és orkánerejű szélben, férjem előállt az Évszázad Ötletével: ő bizony vesz egy lángszórót és felolvasztja a vízvezetékeket. Valahol olvastam, hogy a fagykárosodást szenvedett agy rosszul reagál az ellenkezésre, plusz gondoltam az eladó majd csak lebeszéli erről a baromságról, szóval támogatólag léptem fel  és eltappogtunk a legközelebbi Lángszóróshoz. Beléptünk.

Férjem: Jó estét, valami kompaktabb lángszórót szeretnénk.

Lángszóróárus bácsi: Vízvezetékhez kell?

Remek, gondoltam. Ebben a városban mindenki őrült és láthatóan jó ötletnek tartják lelángszórózni azokat a szerencsétlen csöveket.

Én: Kaphatunk díszcsomagolást?

* * *

Miután hazaértünk, Bear Férjem Grylls rászerelte a kompakt, díszcsomagolt lángszórónkat egy gázpalackra és eltávozott a tetőre, én pedig nekiültem megírni az özvegyi beszédemet, just in case. Fél óra múlva visszajött, hóval lepve és megtörten, mert a csövek basztak kifagyni. Eddigre én ráleltem egy elektromos hősugárzóra, amit lopva üzembe is helyeztem, alátettem a pokrócba tekert macskát és mellétuszkoltam a férjemet is, majd eltávoztam teát főzni. Ásványvízből.

Másnap reggelre csoda történt, bármit is művelt odafönt Bear Férj Grylls, úgy látszik, nem volt hiába; újra lett vizünk. A sikeren felbuzdulva újrahívtuk a szakszervízt is, akik közölték, hogy kijönni nem tudnak, de telefonon szívesen konzultálnak a problémáról.

Így esett, hogy MacGyver Fatih fülén a telefonnal, kezében egy késsel (!) és egy hajszárítóval (!!) kifáradt a teraszra a fűtésszabályozóhoz, hogy megjavítsa. A legviccesebb az egészben az, hogy SIKERÜLT neki.

Ugyanitt polártakarók nagy mennyiségben feleslegessé válás miatt eladók (bikini- és naptejbeszámítás lehetséges).