Hétközhelyek

Kezdem a létező  legócskább, elcsépelt szarsággal – nincs időm írni.

Ma direkt bent maradtam az iskolában még az óráim után, hogy felkészülhessek a holnapiakra ÉS ezáltal az estémet a blogolásnak szentelhessem. Mert ez nem úgy van ám, hogy leülsz és vakarod a töködet aztán írsz valamiről, amiben kebab van meg szőrös férfiak, mert az “török”. Neheeeem, kérem szeretettel, nekem egy bejegyzés megírása ÓRÁKAT vesz el az életemből.

Nyilván a munka miatt nincs időm írni, heti 23 órát kell megtartanom. Ez a szám nem olyan vészesen magas, de ugye én új fiú vagyok a pályán és már attól leizzadok, hogy belépek egy osztályterembe. Ember még nem volt annyira beszarva 10 évesektől, mint én, és erre bizonyítékaim is vannak.

Ezen a fronton változás nem sok van, rengeteget kell üvöltözni meg ijesztegetni a kis rohadé az angyalbogárkákat. Még a meló harmadik napján elmentem mézet venni, annyira tönkrement a torkom a nagy regulázásban. A boltban láttam néhány elkínzott tekintetű embert, akik szintén mézet vásároltak; gondolom, kollégák.

Említettem már, hogy hiányzik a kávé? Az itteni török kávé-nescafé kombótól teljesen kivan már a gyomrom. De persze, mint egy jó Stockholm-szindrómás, ezekkel kezdem a napot, máskülönben élve felfalnak ezek a kis sátánfattyak.

Oh, az egyik kollégám  a minap megjegyezte, hogy pont úgy öltözöm, mint a török tanárnők. Bájosan visszamosolyogtam rá, és megálltam, hogy elmondjam neki, hogy “Ja bazmeg, tényleg, milyen érdekes is ez! Végülis csak dress code van és fehér köpenyben kell tanítanom, mint MINDENKI MÁSNAK, haha, nem is értem, miért pont ezeket a ruhákat vettem fel ma a nagy válogatásban, hihi.” Tudom, hogy csak kedves akart lenni, de mostanában nem indulhatnék a Világ Legkedvesebb Embere díjért.

A török igen büszke nép, gátat lehetne rekeszteni az egy négyzetméterre eső Atatürkös relikviákból és merchandising termékekből, valamint török zászlókból. Ha török vagy, akkor büszke vagy rá, hogy török vagy és semmiben nem szorulsz rá a világ többi részére. A saját zenédet hallgatod, a saját márkájú ruháidat hordod és a saját kajáidat eszed és mindezt feltartott fejjel és hetykén. Mindenre van saját verziójuk; a kólára, a milkára, a nutellára, pop zenére, MINDENRE. Az egyetlen világmárka, ami be tudta tenni ide az úszóhártyás lábát, a Nescafé volt (ilyen az én szerencsém, lehetett volna a Szarvasi is), bár még annak is vannak török verziói. A rádióból ömlik a kortárs török romantika, a bestsellereket mind törökök írták, a mozi ontja magából a modern török szerelmetes fekáliát. Elvétve adnak hollywoodi alkotásokat az ilyen helyeken, és ha azokra veszel  jegyet, akkor tök csúnyán néznek rád. Szégyelljed össze magadat amiért A marsit akarod megnézni, mikor pedig vehetnél jegyet a Bajszok és Szakállak, az Insallah szerelem 2, az Éjjeli Döner vagy a Török tea, szeretlek! című előadások bármelyikére.