Szépségeknek szalonja

S  az asszony elhagyja házát, ragaszkodik férjéhez s lesznek egy testté, s mennek szépségszalonba külhonban

Emlékeztek még az őszi gyantafiaskóra? Valahogy azóta nem volt kedvem házi praktikákkal szépülgetni, mert a Fatihnak már rendszeresen és napi szinten van munkája, szóval nem biztos, hogy haza tud szaladni hogy hozzon égésre való krémet/poroltót/defibrillátort. Meg már itt a Köfte velünk, akiért felelősséggel tartozom és a biztonságáért felelek, és ha elvéreznék egy házi szemöldökszedés alkalmával (simán kinézem magamból), nem tudom, ki etetné és takarítgatná a kis budiját, szóval jobb így mindenkinek.

A hozzáállásommal egy ütemben erősödött és vált robosztussá a szemöldökszerkezetem, és mikor reggelente már csak Brezsnyevnek neveztem a tükörképem, beláttam, hogy ez így nem mehet a végtelenségig és az angol parlament sorsára kell jutnom; sirtelenítésre van szükség.

A nagy eseményre (szóljanak a fanfárok!) a hétvégén került sor, amikor is kézen fogtam kedves férjem és nekiindultunk a zsákfalunak, hogy megfelelő tetthelyre leljünk.
Azt kérdezed, hogy mit keresett a Fatih az oldalamon? Nos, ő volt a sidekickem, akinek az lett volna a feladata, hogy felfogja a belőlem áradó pánikhullámokat (például hogy “jajdebazzeg én asse t’om hogy NÉZ KI itt egy szépségszalon” vagy hogy “de mi lesz ha nem tudom kifejezni magam egyértelműen és pedikűr helyett szemöldöktetoválást kapok?”), de az aggályaimat meghallva ő is pánikolni kezdett és együtt hiperventillálgattunk békésen vagy negyed óráig, amikor is ráleltünk Az Ojjektumra, én nagy levegőt vettem és beléptem – a Fatih annyira be volt szarva a gondolattól, hogy be kéne tegye a lábát egy szépségszalonba, hogy kint maradt és igyekezett eggyé válni az utca díszévé váló állólámpával. Hiába, mindig mondom, hogy ő az én életem támasza.

A hely belülről egy az egyben a Karamel-beli szépségszalont juttatta eszembe (aki nem látta, az bújjon be a sarokba, gondolkozzon el magán és bűnbánó tekintettel nézze meg; zseniális a magyar szinkron PLUSZ lehet arról kapni egy érzékletesebb képet, hogy miben is pacsmagolok hét hónapja); a tiritarka vicikvackok, az elrendezés, a török zene, az ott dolgozó lányok.

Elhebegtem, mit is szeretnék (pedikűr, emberi szemöldök, világbéke), halál cukik voltak, lett női arc-kompatibilis szemöldököm, tukmáltak rám kávét és rávettek, hogy mialatt az egyik lány a körmöm vágta, a segítője pedig a másik lábamat reszelgette (ez valami eszméletlenül keleti érzés volt!), szóval rávettek, hogy a kávé mellé UGYAN GYÚJTSAK MÁR RÁ; ezt én el sem hittem. Ilyen nincs. A dohányos nők mennyországába jutottam.

A dolog egyedüli szomorú tanulsága az, hogy vagy Turkáliában, vagy legalábbis a jól csengő Balikesirben nem festenek sem szempillát, sem szemöldököt – vagy legalábbis nem jól, és pandaként meg nincs kedvem mászkálni.

Mivel életem legboldogabb napja az volt, amikor ráébredtem, hogy létezik egy módszer arra, hogy az életben soha ne kelljen sminkelned – mindössze annyira van szükséged, hogy havonta ellátogass a kozmetikusodhoz, aki megfestegeti a szemöldököd és a szempillád, azt csá egy újabb hónapig – ez a hír meglehetősen rosszul érintett, úgyhogy a múlt szombattól bizony magam festem a szemöldököm és a szempillám, közben fejhangon nyafogok, amit sem a macska, sem a férj nem visel túl jól, de majd hozzászoknak.

Tudják csak meg, hogy nőnek lenni nem kizárólag pedikűrözés alatti dohányzást jelent.

Ugyanitt: Balikesir központban kiadó szoba keresi melegszívű új bérlőjét, mivel a magyar lány, aki eddig ott lakott, ünnepélyesen a közeli szépségszalonba költözött és naphosszat csak szépül meg cigarettázik.