Beküldve:

Azok a szerencsétlen nők

Thank God dammit I’m a woman

violence_against_women__79418-1429694085-1280-1280Mióta Ostoba-alsószélsőjobb felől fújdogál a langy, igaz magyar szellő a szép magyar dimbecskék és dombocskák felett, terítékre került a nők biztonságának kérdésköre. Mármint hogy az nem kérdés, hogy most biztonságban vannak-e, mert hogy abban vannak, de két üdítő és lélekmelegítő migráncsozás között azért a jó magyar leventék összevonják rózsa sándori szemöldöküket, és kifejezik szívbéli aggodalmukat a nők eljövendő sorsa felett – mert ugye ha gyünnek a migráncsok, majd nő nem marad szárazon. “Azok a szerencsétlen nők” bővebben

Beküldve:

Back to the Factory

Another dick in the hole

maxresdefaultMeglep, hogy ilyen gyorsan lement az első iskolahét, pedig megesküdtem volna, hogy soha nem lesz vége. Reggelente megszámoltam a lábujjaim és hogy hány nap maradt még péntekig, kedvetlenül kikecmeregtem a konyháig, aztán ölbenmacskával burutykáltam a kávémat jó húsz perceken keresztül, üresen bámulva a falat, és azt számolgatva, hogy hány óra múlva fogok hazaérni – pedig még el sem indultam. “Back to the Factory” bővebben

Beküldve:

Repülések/zuhanások

Hűvös szelek járnak

leaving-homeVége van a nyárnak, visszavonhatatlanul és végérvényesen, és úgy látszik, a nyári szünet ideje ugyanolyan misztikusan és hihetetlen sebességgel felszívódik a francba, mint amikor még az iskolapad másik oldala volt nekem a hazai pálya.
Az ember lánya nekikezd egy macskás nyújtózással és a biztos tudattal, hogy “ennek a nyárnak sosem lesz vége”, mert bármeddig előrenézel az időben, ott még mindig nyár van, szabadság és napfény – a te időd és a te nyarad.
Aztán egyszerre azon kapod magad, hogy holnap megint munkába kell menni, hogy valamiért állatira fáj a fejed, és bármit megtennél azért, hogy a szünet egy-két napocskával tovább tartson még, mert te még nem vagy felkészülve az elkövetkezőkre, csak még egy napot, légyszi, könyörgök, csak még egyetlenegy napot adjatok nekem… “Repülések/zuhanások” bővebben

Beküldve:

Party Hard: Ramadán

Put your hands up in the air – and pray!

ramadán
‘Isten hozott a városunkban, Ramadán!’

Júniusban megkezdődött a muszlimok éves böjti hónapja, a Ramadán. Ugyan már évek óta járkálok az országba, de eddig igyekeztem tudatosan úgy rendezni, hogy kimaradjak a dologból. Idén nem volt ilyen lehetőségem, úgyhogy van szerencsém beszámolni életem első Ramadánjáról.

A muszlimok a vallási ünnepeiket az arabok ún. holdnaptárához igazítják, és mivel ez rövidebb az amúgy használatos Gergely-naptárnál, így ezek mindegyike vándorünnep, tehát nincs konkrét dátumhoz kötve. Ebben az évben a Ramadán júniusra esett, ami szerintem szívás, mert nyáron a napkelte és a napnyugta viszonylag távol esik egymástól. “Party Hard: Ramadán” bővebben

Beküldve:

A fény az alagút végén

Icc dö fááájnöl káuntdáun

leaving school
Így lécelek le az utolsó iskolai napon

Nem hittem volna, hogy ez a gyakorlatban lehetséges, de bazmeg jobban várom a tanév végét tanárként, mint anno diákként. Ha az Utolsó Tanítási Nap emberi lény lenne és összetalálkoznánk, bármit megadnék neki azért, hogy az enyém legyen. BÁRMIT. A vesém. Az álmaim. Az utolsó cigim. A testem. A kávém.

“A fény az alagút végén” bővebben

Beküldve:

A meló ötven árnyalata

Amikor hányni jár beléd a lélek

SNu9zdmvA minap langyos mosollyal félrecsalogatott a tanszékvezető és cinkos kacsintásokkal elmesélte, hogy hát ő épp a minap is rólam beszélgetett az igazgatóhelyettessel, és megállapították, hogy micsoda egy isten áldása vagyok én, hiszen mindig mosolygok, sosem panaszkodom és folyton derűs vagyok.

Komoran megállapítottam magamban, hogy a fentiek bizony a közelgő idegösszeroppanás biztos jelei. “A meló ötven árnyalata” bővebben

Beküldve:

Az első puff háború

A méltán híres Balikesir krémje

download (1)Mint a legutóbbi tanári meetingen megtudtam, a város legjobb iskolájában van szerencsém tanítani. (Eddig voltak kétségeim, de a sok színes grafikon és az eltökélt arcok végül teljesen meggyőztek.) Mondjuk, na nem mintha megkérdőjelezném egy eredeti, 2016-os Power Point hitelességét, de szerintem jól csengő kicsiny falunk minden kutyakiképző- és fenyítőintézményében ezt bizonygatják, legalábbis nehezen tudok elképzelni olyan iskolát, ahol Vejszel, a nagymúltú létesítmény igazgatója ünnepélyes arccal kijelenti, hogy “Gyerekek, idén csak a tizedik legszarabbak vagyunk, de jövőre belehúzunk!” majd leküld egy gallon őőőő… teát. “Az első puff háború” bővebben

Beküldve:

Mit rózsának hívunk

A török nevekről

baby-name-surprised-6Az oszmán, mint ősi pusztai nép, ki szegecses nyersbőr nyeregben üli meg lovát, egészen az 1400-as évek végéig a sámánista vallásban hitt, amikor is seg(g)ítő kezet nyújtottak az araboknak a Tökömtudja-Melyik Csatában, és ha már így esett, a vallásukat is átvették, és onnantól a muzulmán vallás szunnita ágát követik.
Ezzel együtt még a mai napig is megmaradtak sámánista jegyek a hitvilágukban; ilyen például az ártó szellemektől való félelem vagy a névadási szokások – a törökök jóval több figyelmet fordítanak az adott név jelentésére, mint a hangzására, emiatt meglepően sok ember rohangál eszméletlenül furcsán hangzó (értsd: nevetséges) nevekkel, mint például BÖRTECSÍNE, ami amúgy annak a farkasnak a neve, aki megmentette az oszmánok valagát valami rázós csatában. “Mit rózsának hívunk” bővebben

Beküldve:

A családi élet végnapjai

Széthullott életek

nofamilyMegrendülten olvastam a minap, hogy a magyar családok meghitt életének
befellegzett, leáldozának szép napjai, finito, mert a kapitalista karvalytökű kilincsorrú libsi banda a búvárember ügynökeivel
kisimlizte Obamától, hogy oldassék fel az vasárnapi boltzár; a kérés megfogalmazásakor a Tudjukkik a “Nagymúltú népünk lingvisztikai képeskönyve óvodásoknak” egy példányát lengették, az ötödik oldalon a “vasárnap – vásárnap” kifejezéspárt gondosan aláhúzták sárga kiemelőfilccel. A megbeszélést követően apokrif átkot olvastak minden igaz magyar fejére, orrotfújtak egy magyar zászlóba, minden magyar péniszt félárbócra eresztettek és elvonultak egy tipikus baloldali drogbulival egybekötött szodómiára.

“A családi élet végnapjai” bővebben

Beküldve:

Bevásárlás angolul

Osztálykirándulás a’ bótba’

shoppingAz új iskolámban összesen 11-en vagyunk angol tanárok, és már csak a nagy számok törvénye is biztosít róla, hogy legyen közöttünk néhány szerencse nélküli, elvetemült seggfej is. Az egyikük kitalálta, hogy iskolai program keretében hurcoljuk el a negyedikeseket a közeli áruházba, mert ott majd “milyen jól fogják hasznosítani az angoltudásukat.”
Ekkor elnézést kértem, a mosdóba fáradtam, a toalettbe kucorodtam, magamra húztam a fedelét és iszonyatosan jót röhögtem, mert:

  1. A neves közeli áruház neve KIPA, és nem tudtam másra gondolni, csak hogy mielőtt az odaépült volna, tuti egy kohnkurens SÁBESZ DEKLI volt a telken;
  2. A negyedikeseknek, minden eddigi erőfeszítésem ellenére, jelenleg nincs olyanja, hogy hasznosítható angoltudás. De még ha lenne is, hát mi a pék faszát is kezdenek vele majd egy török áruházban a török kiszolgálók és a török kasszások között? Hát szegényeket oltári hülyének nézné ott mindenki, hiába mondanák hogy Ih möhte ön epöl, a várt hatás helyett legjobb esetben is egy értetlen “nedijon szen kárdesim?”-re számítok. (“Mit te mondasz, testvérem?”)

Előre sajnáltam azokat a szerencsétlen tanárokat, akiket besoroznak majd erre a tripre.
Mikor kiheherésztem magam és visszatértem a tanáriba, megtudtam, hogy én leszek az egyik ilyen szerencsétlen. “Bevásárlás angolul” bővebben