Nincs is szívderítőbb és vidámabb téma, amiről érdemes lehet írni, megtörve a blog évek óta elhúzódó téli álmát, mint a Barış Pınarı Harekatı, avagy a Béke-forrás hadművelet és az ennek kapcsán megszületett írások.
Azoknak, akik az elmúlt napjaikat egy kő alatt ücsörögve töltötték, gyorsan elmondom, hogy a Béke-forrás hadművelet nem más, mint Törökország hadseregének kísérlete arra, hogy a török határ mellett, szír területen létrehozzanak egy kb. 30 km széles „biztonságos zónát”, ami idővel alkalmas lehet arra, hogy a jelenleg Törökországban élő, Aleppó területéről elmenekült családok (javarészt arabok és türkmenek) oda visszaköltözhessenek.
Mivel évek óta nem írtam semmit, ami hosszabb egy bevásárló listánál, és mivel annyira állatira komplex ez az egész fostenger, amiben most könyékig fogunk turkálni, ezért nem állítom, hogy ez lesz életem írása, de mivel a végére úgyis halálra fognak kövezni, azt hiszem, felesleges ezen aggódnom.
“Egy like = egy ima” bővebben
Megrendülten olvastam a minap, hogy a magyar családok meghitt életének
Nagy lett odalent a tömeg. Eljött mindenki. Itt vagyon a magyar álomháztartás összes nagytiszteletű hímtagja és még az a sok-sok híres vagy kevésbé híres szakértője a témának, aki úgy érzi, muszáj volt megjelennie.
